Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok
DOBSZAY TAMÁS 150 klímát a reformellenzék fokozódó aktivitásától és reformagitációjától, kötelességének érezte, hogy az ellen fellépjen.113 S mivel a másik oldalon a kormányzat bizalmának megnyerésére is törekedett, demonstratív hevességgel támadta az ellenzéket, remélte, hogy azzal az udvarnál érdemeket szerezhet. Az arisztokrata attitűd és az átalakulás sikeréért való őszinte aggodalom mellett ez utóbbi szempont sugallta, hogy javaslatait egyre kevésbé konkretizálta, hiszen nem tudhatta, hogy elgondolásaiból mi egyezik, és mi ütközik az udvari-kormányzati szereplőkével. A kormányzat ugyanis soha nem fedte fel kártyáit előtte, mert épp az volt a célja, hogy a reformmozgalmat, s benne Széchenyit is bizonytalanságban tartsa, zavarba hozza, s ezzel kezdeményezéseiket hátráltassa, szereplőit pedig politikai kudarcra kárhoztassa. Ezt is számításba kell venni a gróf negyvenes évekbeli politikája értékelésekor: aggodalmai, valamint a remélt arisztokrata és monarchikus partnerek megnyerésének taktikai szempontja hangolta mind mérsékeltebbre a célokra vonatkozó megszólalásait, s nem valamiféle szakítás a liberalizmussal. Ugyanez akadályozta reformnézeteinek szabatos kifejtését. Egy ponton azonban valóban a célkitűzésben is kimutatható eltérés a reformmozgalom többségétől – igaz, ez nem a liberalizmus és alkotmányosság, hanem a demokratizmus kérdése. A politikai résztvevők körét Széchenyi az említett megfontolásokból igencsak szűken akarta meghatározni.114 Vele szemben a reformellenzék nyitott volt a középrétegek bevo nására, sőt egy csekély kisebbség, főként maga Kossuth a politikai jogok akár demokratikus mértékű kiterjesztését is lehetségesnek és helyesnek tartotta.115 Széchenyit leginkább ez az ösztönösen megérzett demokrata attitűd ingerelte Kossuth újságírói gyakorlatában. Ő maga, bár vágyott rá, de megvetette a népszerűséget, amely kijutott a szerkesztőnek, s amelyet politikai eszközként vetélytársa valóban, vállaltan is felhasznált. Széchenyi ezért mindent alárendelt az ellenzékkel és főként Kossuthtal folytatott birkózásának, s egyre kevésbé bírálta a kormányzat politikáját. Van olyan vélemény, amely szerint egyenesen mindinkább azonosította a nem felelős, nem alkotmányos birodalmi kormányt és az uralkodót,116 ami ko moly eltávolodás volna a liberális alkotmányos elvektől. Ám az említett 113 Csorba L.: Széchenyi i. m. 133–134. 114 Oplatka A.: Széchenyi i. m. 327. 115 Csorba L.: Széchenyi i. m. 119. és 135. 116 Varga J.: Helyét kereső i. m. 178., 183–184. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 150Századok_Széchenyi_Könyv.indb 150 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
