Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok
„MAGYARORSZÁGNAK... LEGLIBERÁLISB, ALKOTVÁNYOS ÉS NEMZETI KIFEJTÉSE” 151 közjogi ötletek és javaslatok, valamint a forradalom idején tanúsított magatartás ennek ellenkezőjét is sugallják. Ha a konzervativizmust fennálló viszonyok fenntartásával, megőrzésével, átmentésével azonosítjuk, figyelnünk kell arra, hogy – mint több fenti idézetnél olvashattuk – Széchenyi a fennálló társadalmi és politikai berendezkedést egyértelműen elítélő hozzáállással minősíti antiliberálisnak; ha tehát ennek megváltoztatását hirdeti, kéri számon kortársain, akkor ő maga is inkább liberálisnak tekinthető. Miért, minek alapján merül fel mégis konzervatív minősítése? Magát a liberális, liberalizmus kifejezést Széchenyi meglehetősen kevésszer használta. Ennek elsősorban taktikai oka van; mivel az uralkodó és legbefolyásosabb tanácsadója, Metternich államkancellár rettegnek a szótól, és ő nem akart provokálni, kerülte, mint ahogyan azokat a témákat is, amelyek a birodalom vezetésével való összeütközéshez, feszültséghez vezetnének. A gróf azért is ódzkodik olykor a liberális kifejezéstől, mert úgy látja, a közvélemény visszaél a szóval, ami alkalmat ad arra, hogy liberális szerepben tetszelegve a tényleges tehervállalás alól kibújjon. „Szép azért az emberiség jussaiért bátran zengő szó [...] [de] nevetségesb az olyasnak ajkai közt a liberális szó, ki csak kényeit s szenvedelmeit tartja törvénynek.”117 Szerinte a közvélemény az általa bírált népszerűséghaj hász és felelőtlen ellenzékieskedő hozzáállással azonosítja a liberális szó értelmét: „Azáltal keveredik nálunk a pártok lényege igazi chaosba, [...] hogy liberális, haladó és oppositionalis párt, a közalkalmazás s közfelfogás szerint szintúgy fejez ki egy értelmet.” Megrója annak a magatartását, aki ilyen „olcsó liberalismusnak ügyesen elszónoklott csábszavai mögött nem volna kész, pénzével, vagy ha ilyes nincs, [...] legalább két tenyerével s verítékével ápolni honát.”118 Az erőforrások feletti említett alkotmányos rendelkezés és a közteherviselés kapcsolatának elemzésekor elhatárolja magát az ilyen képmutató magatartástól. „A ministeriumot papiroson tán igen, de gyakorlatilag felelet teher alá nem vehetjük; [...] ám pengessük csak szép hanggal, hogy édesörömest mi is úgy viselnők a közterhet, mint a polgár, mint a pór, mint a zsidó, csak felelettel tartoznék a minister – és a liberalitas’ nem csak legszebb, de ugyancsak constitutionalis szagában 117 Stádium 201. 118 Oppositio I. Jelenkor 1844. 13. sz. február 15. In: Gróf Széchenyi István hírlapi czikkei. Összeállította és jegyzetekkel ellátta Zichy Antal. Bp. 1894. II/2. 396. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 151Századok_Széchenyi_Könyv.indb 151 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
