Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Megtorpanás vagy továbblépés? – A negyvenes évek
DOBSZAY TAMÁS 142 saival, hanem mert szerinte Kossuth Pesti Hirlapja a heves és tapintatlan agitációval olyan ellenérzéseket gerjeszt, ami épp a tehervállalás elutasítását váltja ki a nemesi közvéleményben. Személyes állásfoglalásában, A kelet népében viszont a Stádium önmérsékletén túllépve maga is immár nem a részleges, hanem egyértelműen a minden adófajtára érvényes, teljes közteherviselést helyeselte.84 „Kész vagyok aránylagosan minden köz terhekben részt venni, s mi több, a rám vetett adónak mire fordítását sem kívánom ellenőrizni mindaddig, míg a polgár s pór ilyesbül ki van szorítva [...] kész vagyok, mint mondám három évrül három évre t. i. minden országgyűlésen szintúgy ellenőrség nélkül kivetni magamra is az adót, mint most vetjük ki azt Magyarország kiváltságtalan lakosira.”85 1843-ban a közterhek vállalásának elutasítását „teher nem hordási döbrögiségnek” minősítette.86 Az 1843–44-es országgyűlés alatt ismét határozottan kiállt a közteherviselés elve mellett, s a fent már idézett cikksorozatban – sokban a Stádium beruházási-fejlesztési pénztárának tervét konkretizálva – olyan tervet dolgozott ki, amely reményei szerint egyszerre oldotta volna meg a birtokos osztály olcsó hitelhez jutása és az ország fejlesztése mellett nemcsak a közteherviselést, hanem az e célra szolgáló közpénztár alkotmányos kezelését is. Utóbbit azért is tartotta fontosnak, hogy az átláthatatlan abszolutisztikus kormányzati pénzkezelés ne szolgálhasson ürügy gyanánt az adózás elutasításához. A tervezett országos közpénztárba minden hold föld után évente két garast fizetne a tulajdonosa, az országgyűlés által meghatározott célra, mely alap „az ország legszigorúbb ellenőrsége alatt kezeltessék.”87 Továbbra is szerepelt programjában a „jó törvénykönyv” létrehozása „mindenki számára”, azaz a jogszolgáltatási reformot és a jogegyenlőség gondolatát 1842-ben is egymásra vetítette.88 Ugyanakkor reformkészsége korlátainak tekinthető bizonyos szempontból az a tény, hogy míg az ellenzék a büntetőjogi reform során nemcsak a jogegyenlőség, hanem a büntetési rendszer humanizálása mellett foglalt állást, Széchenyi velük szemben a testi büntetés fenntartását is lehetségesnek látta. Ám ezt a kérdést a törvény előtti egyenlőséggel egy sorban említi, tehát ebben akár a nemesi sérthetetlenséget is korlátozná. Minden bizonnyal erre is a nemesi ki-84 A kelet népe 109. és 299. 85 A kelet népe 299–300. 86 Adó és Két garas 4. 87 Adó és Két garas 58–63. és 304–36. 88 Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Bp. 1982. 175. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 142Századok_Széchenyi_Könyv.indb 142 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
