Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Megtorpanás vagy továbblépés? – A negyvenes évek
„MAGYARORSZÁGNAK... LEGLIBERÁLISB, ALKOTVÁNYOS ÉS NEMZETI KIFEJTÉSE” 141 Valójában azonban ez nem jelentett visszalépést, hiszen a gróf mindig is a biztos és szabad tulajdon sérthetetlensége, s ebből kifolyólag az önkéntes megoldás mellett foglalt állást. Mint a Stádium ban írja: „nem mondom tehát, hogy a nemtelen is bírjon ingatlant, hanem hogy bírhasson,” a törvény tehát csak engedjen, de ne parancsoljon; ebben és csak ebben a formában támogatja az örökváltságot 1839-ben is.78 Összefüggött ez azzal is, hogy a jobbágykérdést mindig is tulajdonjogi kérdésként vizsgálta, továbbá elsősorban a birtokosok megnyerését, tulajdoni viszonyaik rendezését tartotta fontosnak. Csak 1847-ben, az utolsó rendi országgyűlésen fogja majd ezen túllépve az egyedileg kötelező örökváltság gondolatát is elfogadni, amennyiben az ezt leszögező elvet a december 10-i – tehát még a forradalom előtti – kerületi ülésen már ő sem ellenzi.79 Tény, hogy messze nem olyan lendülettel küzdött az ősiség megszüntetése ellen, mint korábban, sőt, mintha e tekintetben következetességét is feladta volna, amikor a kincstári háramlási jog sérelme nélküli megoldást javasolt, vagy amikor az ügynek a tulajdonlási jog megadásával ösz szekapcsolt tárgyalását kifogásolta.80 Ám nem tagadta meg nézeteit e té ren sem. Bár óvatosabb hangnemben, de ismét az ősiség megszüntetését javasolta, mondván „igazi tulajdon és ősiség összeférhetetlen.”81 Az ősiség és tulajdonképesség kérdésében halogató véleményének maga ad taktikai magyarázatot: „az ősiség dolgát egyúttal [ezúttal, tehát most] nem bántanám, mert egyszerre két nyúl után nem kell indulni.” A megfogalmazás nem elvi elutasítás, hanem megengedi azt is, hogy az energiákat az egyik kérdés, a tulajdonlási jog megadására akarta koncentrálni.82 A háramlás tekintetbe vétele az ősiség eltörlésénél pedig jelentheti valamilyen földforgalmi illetékkel történő kiváltását is – ez a megoldás már a Stádium ban is szerepelt.83 Kétségtelen, hogy nem helyeselte, amikor a háziadó egykor épp általa javasolt vállalása lett a következő országgyűlésre felkészülés kulcskérdése. Széchenyi azonban nem a közteherviselés elutasítása szándékával vitázott az önkormányzati adó vállalása mellett kiálló reformellenzéki tár-78 Stádium 117., 1839. okt. 25-i beszéde az örökváltság mellett.; Orosz I.: Széchenyi és a jobbágykérdés i. m. 33–35., 44–45. és 48. 79 Pesti Hirlap 1003. sz. 1847. december 17. Spira György: Széchenyi vízválasztón. In: Uő: Széchenyiről. Bp. 2005. 93. és Uő: Széchenyi alakja és a történettudomány. Uo. 236–237. 80 Orosz I.: Széchenyi és a jobbágykérdés i. m. 55. 81 A kelet népe 306. 82 Orosz I.: Széchenyi és a jobbágykérdés i. m. 55. 83 Stádium 100. és köv. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 141Századok_Széchenyi_Könyv.indb 141 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
