Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Széchenyi liberális programadása
DOBSZAY TAMÁS 136 rendelése mindenkit egyenlőn ér, s országgyűlési tárgyak” olyannyira, hogy aki ezek fizetésére nem hajlandó, az a hazaárulás bűnébe esik.62 Két ségtelen, hogy a hadiadó kimarad a programból, azaz csak részleges közteherviselést javasol, ennek oka taktikai jellegű, hiszen a nemesi felkelésre hivatkozva nem adózó nemességet kellett a reform elfogadására rábízni. Ám a nemesség megnyerésén túlmenően ennek oka az is, hogy a nemesi jogok (közte a vérrel adózás, tehát a nemesi felkelés) kiterjesztése természetesen az egész védelmi rendszer átalakítását tette szükségessé, s ekkor (1832-ben) Széchenyi ezt a – birodalommal való kapcsolatot és a királyi jogokat is érintő – kérdést nem látta tanácsosnak feszegetni. A későbbiekben azonban, amikor a megyei háziadó vállalásának ügye a közgyűlések asztalára került, koncepciójának eme hiányosságát világosan úgy magyarázta, hogy a részlegesség indoka taktikai jellegű volt, szerette volna, ha első lépésként legalább erre rá tudja venni a nemesi közvéleményt. Ekkor majd már egy szinte idealista érveléssel is próbálkozik, amikor a közös adózásnak egyenesen érdekegyesítő szerepet tulajdonít. Szerinte az adót felhasználó miniszter felelőssége, aminek hiányával indokolták sokan az adóvállalás hiányát, nem megvalósítható addig, „míg kezet nem fogóbb, vállat vetőbb, egy testű, egy lelkű falanxba össze nem szorít minket valami, mely valami [...] nem lehet soha is egyéb, mint az adónak terhe.” Úgy érvel, hogy önmagában az a tény növelné a közügyekre irányuló felelősségvállalást és társadalmi összefogást, ha a társadalom tagjai a közterheket mindannyian viselik, mintha ez a tény valamikor is bárkit megakadályozott volna adóelkerülés megkísérelésében. „Kik csak akkor készek a fizetésre, majd mikor a ministert jó sikerrel felelősségre fogják vonhatni, [...] azok ugyan az adófizetés kötelességérzetére soha nem fognak ébredni, minthogy oly közszellem, mely sikeres felelősségre bírná vonni a magasabb tekintélyeket, csak akkor fejlődhetik, [...] ha a közteher súlya, s eképp emberek közt a legnagyobb, legáltaljánosb érdek, őszinte, kézfogásra, vállvetésre s egyetértésre melegíté már azt.”63 Mindez átvezet minket az egyéni szabadság és egyenlőség tárgyköréről az össztársadalmi, azaz nemzeti önrendelkezés, és az azt biztosító alkotmányosság kérdésköréhez. Kétségtelen, hogy magántermészetű, nem közölt írásokban tett utalásokon kívül nyilvánosságnak szánt megnyilatkozásokban jóval kevesebbet olvashatunk Széchenyitől a politikai beren-62 Stádium 31–32. 63 Széchenyi István: Adó és Két garas. Pest 1844. 4–5. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 136Századok_Széchenyi_Könyv.indb 136 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
