Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Széchenyi és korának hazai viszonyai
DOBSZAY TAMÁS 126 jában már 1824-ben, hogy azután a Hitel ben is igyekezzen meggyőzni a hazai földbirtokos társadalmat a kényszerített munka céltalanságáról: „Megengedem, hogy [...] robot által kétharmad rész munka nem vész el [...] Vegyünk azért számításunkban csak egyharmadnyi veszteséget ’s hogy annyi elvész, tán még az se tagadná, ki a’ robot feltalálója volt.”4 A terményhányadban teljesített járadékot a brit közgazdák, Arthur Young és Adam Smith nyomán szintén a paraszti szorgalmat gátló jellegűnek minősítette.5 Elítélte, hogy a hazai földbirtokosok saját gazdaságuk korszerűsí tése helyett a parasztság rovására igyekeznek növelni bevételeiket.6 Önfelmentő, felelősséghárító magatartásnak tekintette, ha a birtokosok azzal nyugtatták magukat, hogy a magyar jobbágy helyzete kedvezőbb más országokban tapasztalhatónál, még inkább azt, hogy a földesurak patriarchális pártfogói volnának jobbágyaiknak. „De hisz a magyar paraszt boldogabb, mint az osztrák, – ez az egyik okoskodás, – mintha ok volna arra [...], hogy megnyugodjunk a magyar paraszt sorsa felől. A lovat kevésbé bántalmazzák, mint a szamarat, és zabot kap – ’következésképp a ló boldog’. Be szép következtetés! ’Ha egy paraszt háza leég, ökre felfordul etc., az urasága segít neki az elvesztettnek újra való megszerzésében’ – íme a magyar nemes földbirtokos másik megnyugtató érvelése –, ha valakinek szemébe tűnik a társadalmi különbség.” – írja naplójában 1825-ben.7 A jobbágyi személyi függést és az azt leginkább megjelenítő úriszéket Széchenyi elítélte. „Az úriszéket éppen ülésezés közben találtuk. – Az atyafiak a politikáról fecsegtek: ’Ilyen szabadságot, mint minálunk, bizony sehol sem találhat az ember; még az angoloknak is csak papíron van meg a szabadságuk’, és így tovább [...] csak magukra gondolnak – a parasztról teljesen megfeledkeznek.”8 A földesúri hatalom legkirívóbb, s már a 18. században is, de különösen a reformkorban leginkább bírált jelenségét, 4 Gróf Széchenyi István naplói. I–VI. Szerk. bev. ell. Viszota Gyula. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Gr. Széchenyi István Összes Munkái. X–XV.) Bp. 1925–1939. (a továbbiakban: SZIN) 1824. május 22-i naplóbejegyzése. Oltványi naplókiadását (Széchenyi István: Napló. Vál. és szerk. Oltványi Ambrus. Bp. 1978 2 .) is alapul vettem a naplóidéze tekhez, a továbbiakban ezeket csak a dátum megadásával hivatkozom. Lásd még Széchenyi István: Hitel. Pest 1830. 349. (A Hitel 1830-as harmadik kiadását használtam.) 5 Iványi-Grünwald B.: Bevezetés i. m. 53–54., Orosz István: Széchenyi és a jobbágykérdés. In: Uő: Széchenyi és kortársai. Válogatott tanulmányok a reformkorról. Debrecen, 2000. 25–27., Oplatka A.: Széchenyi i. m. 180–181. 6 Hitel (Széchenyi közismert munkáit a szerző megjelölése nélkül címmel idézem) XII–XIII. 7 SZIN 1825. szeptember 21. 8 SZIN 1820. december 24. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 126Századok_Széchenyi_Könyv.indb 126 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
