Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Széchenyi és korának hazai viszonyai
„MAGYARORSZÁGNAK... LEGLIBERÁLISB, ALKOTVÁNYOS ÉS NEMZETI KIFEJTÉSE” 125 tette. Ehhez a földesúrtól való olyan függés társult, amely az emberi jogok súlyos csonkaságát, a személy- és vagyonbiztonság garanciáinak hiányát eredményezte. Másrészt Magyarország népessége rendi társadalom volt, tagjai olyan csoportokba tagolódtak, amelyek egymástól különböző jogrendszerek hatálya alatt élték mindennapjaikat. A szabadsághiány révén rekesztődött ki a rendek közül a jobbágyság, a többi csoport (főnemesség, köznemesség, városok, kiváltságos kerületek) tagjai pedig más-más bíróság és hatóság előtt, eltérő jogi szabályok és normák alapján intézték ügyeiket. A jogrendszer tagoltsága és a kiváltságok is hozzájárultak a jogbiztonság hiányosságaihoz, lehetővé tették, hogy egyesek kötelezettségeik alól kibújjanak – mint arra épp Széchenyi mutatott rá a Hitel ben. A rendiség kihatott a politikai életre is. A jobbágyságnak és a városi kisembereknek semmiféle politikai belefolyása nem volt, de az összes város teljes polgári elitje is mindössze egyetlen szavazattal rendelkezett az országgyűlésben, annyival, mint akár a legkisebb a negyvenkilenc nemesi vármegyéből. A főnemesség személyesen vett részt az országgyűlés felsőtábláján, és ellenszegülésével korlátlanul akadályozhatta, hogy a képviselt nemesség és városok többségének akarata érvényesüljön. A királyi hatalom abszolutizmusa, önkénye határozta meg a politikai életet 1812 óta, Széchenyi eszmerendszerének kialakulása másfél évtizedében: az uralkodó nem hívott össze országgyűlést, a nemesi megyék önkormányzatát is jelentősen korlátozta. Az ország érdekeit az udvar politikája alárendelte az összbirodalom és a Monarchia örökös tartományai érdekeinek, alig tett valamit az ország fejlesztése érdekében, sőt a hazai kezdeményezéseket is akadályozni igyekezett. S bár 1825 után formailag helyreállt a rendi alkotmányosság, a kortársak úgy érezték, hogy a kormányzat működését továbbra is önkényes irányultsága határozza meg, e szándékoktól a királyi hatalom nem szabadult meg teljesen. Miként ítélte meg Széchenyi a fennálló viszonyokat, törekedett-e azok konzerválására, tovább éltetésére? A jobbágyok földesúri szolgáltatásaira alapozott járadékrendszert, a robotot és a kilencedet/dézsmát rossz, alacsony hatékonyságú és veszteséggel járó földhasználati módnak értékelte.3 „[A] parasztoknak robotot kell teljesíteniök, ami kárba veszett idő; mert rendszerint egy munkás magának éppen annyit dolgozik, mint két robotos az uraságnak” – írja napló-3 Iványi-Grünwald Béla: Bevezetés. In: Gróf Széchenyi István: Hitel. A Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. S. a. r.: ifj. Iványi-Grünwald Béla. Bp. 1930 (Magyarország újabbkori történetének forrásai) 51–54. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 125Századok_Széchenyi_Könyv.indb 125 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
