Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Széchenyi és korának hazai viszonyai
DOBSZAY TAMÁS 124 kifejezni. Nevezetes akadémiai ülésmegnyitó másodelnöki beszédében 1842-ben – minden praktikus és nyelvterjesztő célt határozottan elutasítva – a tudós társaságnak tisztán filológiai célját fogalmazta meg, bár kétségtelenül a reformellenzékkel szembeni támadással egybekötve. „Tiszta fogalmakat terjeszteni, zavartakat pedig salakjaikbul lehetőleg kitisztítni [...] kötelesség tehát,” hiszen „nem ritkán egyetlen egy rosszul definiált szó még a legrégibb jó barátokat is rögtön heves és engesztelhetlen ellenségekké változtatja.” Ezért – mondja Széchenyi – „dolgozzunk rendíthetlen [...] nyelvünk lehető legmélyebb ’s legtágabb kifejtésén, mert [...] kimondhatlan varázzsal jár a rövid, szabatos, gazdag nyelv.”2 Illendő te hát, hogy magának Széchenyinek az életműve elemzésekor igyekezzünk megfelelni elvárásának. A tény, hogy a gróf nem demonstrálja mindun talan saját hovatartozását, továbbá mert vitában állott a hazai liberalizmus más képviselőivel, alkalmat adott arra, hogy az utókor leválassza személyét a liberális reformmozgalom irányzatáról, amelyhez tartozott. Sze mélye és szerepe például a 19. század második felétől jelentős átstilizáláson ment keresztül, míg végre a nem szakmai köztudatban mára szokás őt – szembe állítva Kossuthtal és Batthyányval – kellő pontosítás nélkül konzervatívnak tekinteni. Konzervatívnak azonban a fennálló társadalmi és hatalmi-politikai rendszer fenntartásának képviselőit és támogatóit nevezték, illetve azokat, akik a fennálló viszonyok mind teljesebb átmentésén munkálkodtak, s a szellemi irányzat megjelölésének értelmező jelző nélküli használata tévedéshez vezethet. Széchenyi és korának hazai viszonyai A 19. század első felében Magyarország erősen agrárjellegű társadalmának mintegy háromnegyede a földesúr-jobbágy rendszer keretében élte az életét, azaz a parasztság túlnyomó része mások birtokán gazdálkodott, amiért a tulajdonosnak járadékokkal tartozott. Nem egyszerűen bérlő volt, hiszen a kilenced és főként a robotmunka – természetbeni volta miatt – olyan járadékformának minősült, amely a földbért szolgálatjellegűvé 2 Gróf Széchenyi István: A’ magyar Academia körül. In: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal 1. 1841–1843. Szerk. Viszota Gyula. Bp. 1927. 149–196. kül. 153–163. és 192–193. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 124Századok_Széchenyi_Könyv.indb 124 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
