Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja
123 Dobszay Tamás „MAGYARORSZÁGNAK... LEGLIBERÁLISB, ALKOTVÁNYOS ÉS NEMZETI KIFEJTÉSE” Széchenyi programja Dolgozatomban – a kötetben szereplő írások nagy részétől eltérően – nem új kutatásokról fogok beszámolni. Nagyrészt ismert mozzanatokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket néha a szakmán kívüli történeti köztudatban és közbeszédben olyan módon tárgyalnak, amely Széchenyi eredeti elgondolásaitól eltérő képet eredményez. S míg a közelmúltban fő vizsgálati tendencia a számos fontos eredményt hozó nyelvi megközelítés volt, a magam részéről elsősorban intenciókra, Széchenyi törekvéseire fókuszálok. Azt szeretném rekonstruálni, hogy mit is akart elérni Széchenyi, s hogyan viszonyult ez más kortársak szándékaihoz, valamint miképpen illeszkedik mindez az egykorú szellemi áramlatokhoz. A gazdag és sokágú életmű1 ugyanis számos későbbi, Széchenyi tény leges szándékaitól eltérő törekvésnek adott alkalmat rá hivatkozó önigazoláshoz, s ez gyakran vezetett fogalmi zűrzavarhoz. Ezzel szemben Széchenyi hangsúlyozottan kifejtett saját szándéka szerint a nemzeti kultúra terén a legfőbb feladat a nyelv „kiművelése”, alkalmassá tétele arra, hogy világos, pontos és árnyalt fogalmakkal lehessen a jelenségeket leírni és 1 A gazdag Széchenyi-szakirodalom fontosabb munkái teljesség nélkül: Csorba László: Széchenyi István. Bp. 1991.; Fónagy Zoltán: Széchenyi István. In: Fónagy Zoltán – Dobszay Tamás: Széchenyi István és Kossuth Lajos. Bp. 2003. 5–132.; Gergely András: Széchenyi István. Pozsony 2006.; Oplatka András: Széchenyi István. Bp. 2005.; Gergely András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulása. Bp. 1972. Az utóbbi évek szakirodalmából lásd még Velkey Ferenc számos fontos tanulmányát Széchenyi pályájának különböző állomásairól, fordulatairól. Társadalomátalakulási elvek Széchenyi és Kossuth vitájában. Debreceni Szemle 2. 1994. 23–241., Uő: „Párt! Szólj, ki vagy?” Politikai önmeghatározások 1846–47 pártprogramjaiban. In: Az Ellenzéki Nyilatkozat és a kortársak. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg 1998. 49–72., és „Most nyíltan a kormány embere vagyok”. A kormány helye Széchenyi István politikai tájékozódási modelljében. In: Történeti tanulmányok VII. Szerk. Takács Péter. Debrecen 1999. 95–114. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 123Századok_Széchenyi_Könyv.indb 123 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
