Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Vagyon, gondviselés, áldozat, hatalom
AZ ADOMÁNYOZÓ SZÉCHENYI ÉS A NEMZETI AJÁNDÉKÖKONÓMIÁK 109 normáit”, és lehetővé tette az „egyéni identitás olyan újrafogalmazását, amely átszelte a hagyományos társadalmi felosztást”.37 A hazafias célú adományozás 19. századi ökonómiájának általában is jellegadó vonása a demokratizálódás. A főúri donációkhoz kötött intézményeknél is szinte rögtön megjelennek a kisadományozók,38 s a hazafias adakozás később számos más formában megnyilvánuló gyakorlata (például emlékművekre vagy nemzeti nagyságok árváinak javára folytatott gyűjtés) is széles társadalmi spektrumot fogott át. Az adakozás tehát a reprezentatív nyilvánosságon túllépve teremtett politikai integrációt. A legfontosabb nemzeti kulturális intézmények a rendi társadalom rituáléi szerint jönnek létre, de egyúttal a bontakozó polgári nyilvánosság vagy a „polgárosuló köznemesi kultúra” fórumai is lesznek.39 Az adományozók társadalmi összetételének megváltozásával a paternalisztikus adományozásból nő ki a polgári jótékonyság intézményrendszere.40 Jóllehet a magas rendi státuszú adományozók olyan szimbolikus tőkét képviseltek, amelyhez mérhetőt akárhány kisadományozó sem adhatott össze, a jelenség mégis arra mutat, hogy a „nemes pazarlás” habitusa válik a polgári érzület mintájává – vagyis a hazafias adományozás társadalmiasítása annak az esete, hogy a „polgárosodás” voltaképp mint „nemesedés” (Veradeli gung) zajlik le. 41 Ennek során, ahogy az ajándékozás jellege megváltozik (rendiből polgári, reprezentatívból demokratikus, néhány nagyból sok kicsi lesz), maguk az ajándékok is átminősülnek, akár visszamenőleg is: 37 Rita Krueger: Czech, German, and Noble: Status and National Identity in Habsburg Bohemia. Oxford University Press, Oxford. 2009. 12. Arról, hogy a felvilágosult arisztokrácia kulturális befektetései (amelyekre „a nem általuk előállított családi vagyon és kapcsolati tőke” biztosított lehetőséget) a polgári műveltségeszmény kiépüléséhez vezettek: Hörcher F.: Intézményalapítás és polgári kultúra i. m. 153., 162–172. 38 A Nemzeti Múzeumnak és Könyvtárnak pénzt vagy könyvet felajánlók változatos összetételéről (köznemesség, alsópapság, kézművesek, közszolgák, katonák stb.) lásd Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802–1867. Országos Széchényi Könyvtár, Bp. 1981. 119–126. 39 Arról, hogy a főúri intézményalapítások saját műveltségi és mecénási tradícióik (vagyis szimbolikus hatalmuk) modernizálását szolgálják: Vaderna Gábor: A költészet születése. A magyarországi költészet társadalomtörténete a 19. század első évtizedeiben. Universitas, Bp. 2017. 243–249. 40 Ez nem csupán kiegészítette az arisztokrata vagy dinasztikus patronációt, hanem kifejezetten versengett is vele. Német vonatkozásban erről: Thomas Adam: Philanthropy, Civil Society, and the State in German History, 1815–1989. Camden House, Rochester. 2016. 13–47. 41 Vö. Halmos Károly: Költség és költészet. Eszmék gazdaság- és társadalomtörténete. L’Harmattan, Bp. 2021. 21. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 109Századok_Széchenyi_Könyv.indb 109 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
