Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Vagyon, gondviselés, áldozat, hatalom
HITES SÁNDOR 108 A nemzeti célú adományozás kapcsán, éppen a jelenség társadalmi-politikai szerkezetéből adódón, ezek az ellentmondások ritkán vetődnek fel nyíltan. (Vagy ha igen, akkor nem magát ezt az ökonómiát kérdőjelezik meg, hanem azt, hogy egy-egy konkrét adomány vajon megfelelt-e neki.)34 A nagylelkű áldozatként fogadott hazafias adományokra az adekvát társadalmi válasz a hála volt és maradt. Ezért olyan fontos dokumentum a korból Táncsics Mihálynak az Akadémia kapcsán tett megjegyzése: „Széchenyi István példájára néhányan, a hazától vett bö jövödelmökért hálás kötelességböl az 1825 és 26-diki nemzetgyülésen bizonyos somma pénz fizetésére kötelezték magokat, hogy az ohajtva várt társaság fölállhasson”.35 Táncsics beállítása, miszerint tehát a haza számára juttatott adományok legfeljebb a hazától eredendően húzott bevételek egy részét forgatják vissza, s ha valakinek hálát kell mutatnia, akkor azok éppen az adományozók, ezért az elsődleges juttatásért, formailag nem tér el a Széchényiek érvelésétől – csak éppen nem igazolja, hanem bírálja az abban foglalt körforgást. Hiszen Táncsics egész gondolatmenete arra fut ki, hogy a közboldogság mint össztársadalmi emancipáció megteremtése szempontjából elhibázott volt ennyit költeni egy elitintézményre: „Én egy honban, csak egy társaságot, egy polgári társaságot tartok jónak. Nagyon furcsa az, söt nevetséges, midön egy társaság, kebelében egy másik rendszeres társaságot állit föl, hogy az vezesse czéljához”.36 (Ahogy arra később kitérek, a főúri adományozásnak ennél is élesebb bírálatát vagy leleplezését, sajátos módon, majd maga Széchenyi István végzi el.) Mindenesetre, miközben alapjellege szerint az adományozók rendi státuszát és vagyonát tette közszemlére, a főúri adományozás ugyanakkor hozzájárult egy másféle nyilvánosság létrejöttéhez is. Azzal, hogy lehetővé tette a nemzeti kultúra intézményes művelését (akadémia), szélesebb körben tette elérhetővé annak korábban az ő személyes kulturális fogyasztásukra korlátozott kincseit (műgyűjtemény), a tudás közös hozzáférésének ígéretében (múzeum és könyvtár) rendileg eltérő státuszban lévő rétegeket egyesített. Ezzel pedig – ahogy a cseh arisztokrácia kulturális célú adakozása kapcsán rámutattak – végső soron megváltoztatta a „közélet 34 Ilyen kritikákra válaszul íródott Fónagy Zoltán: Teljesítette-e Széchenyi az akadémiai felajánlását? című, 2017. június 19-én közzétett cikke: https://mta.hu/mta_hirei/teljesitette-e-szechenyi-az-akademiai-felajanlasat-107808, letöltés: 2022. okt. 4. 35 Stancsics Mihál: Kritikai értekezetek, különös tekintettel a’ M.T.T. munkálataira. Második kötet, Er. Reform. Kollégyiom, Kolozsvár. 1835. 9. (kiemelés nem az eredetiben). 36 Uo. 24. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 108Századok_Széchenyi_Könyv.indb 108 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
