Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Vagyon, gondviselés, áldozat, hatalom
AZ ADOMÁNYOZÓ SZÉCHENYI ÉS A NEMZETI AJÁNDÉKÖKONÓMIÁK 107 Mauss a „nemes pazarlás” gyakorlatát általában az archaikus ajándék modern nyugati párjának látja. Érdemes ugyanakkor megkülönböztetni ennek a habitusnak a két oldalát, vagyis az arisztokrácia luxusköltéseit (azaz presztízsbefektetéseiket) és a nemzet- vagy államépítéshez való szisztematikus hozzájárulásukat. A kettőt persze nem is olyan könynyű elkülöníteni: mindkettő a státusz kinyilvánítását szolgálja, ezért aligha lehet az előbbit tisztán irracionális, az utóbbit tisztán racionális veszteségnek tekinteni. Egyiknek sem a felhalmozás a célja, ezért egyaránt értelmezhetőek Georges Bataille – a politikai gazdaságtantól eltérően nem a szűkösség, hanem a bőség adottságából kiinduló – „általános ökonómiájának” eseteként, vagyis a fölösleg jótékony, egyensúlyt hozó elpocsékolásaként.29 Ugyanakkor a luxusnak is lehet gazdasági produkti vitást tulajdonítani (ez éppen a 18. század egyik alapdilemmája), illetve a nyilvános látványossággá tett költekezés ugyanolyan társadalmi hódolatot vált ki, mint a nagy adományozók önként vállalt veszteségei. Mindkettő úgy „ésszerű, hogy nem racionális”, vagyis a saját szabályai szerint kikerülhetetlen, de egy másik „mező” felől nézve őrültség30 – jóllehet itt az „érdekmentes cselekvés” két olyan válfajáról van szó, amelyek egymás felől is abszurditásnak minősülhetnek. Ezért is lehet ellentmondásos a párhuzam az arisztokrata tékozlás bírálata és hazafias áldozataik ünneplése között.31 A főúri adományozás gyakorlata tehát összenyitható az ajándék fogalmát általában övező ambivalenciával. Vagyis hogy az egyszerre lehet „szimbolikus erőszak” eszköze és „kollektíven elfojtott hazugság” (mint az önérdek-érvényesítést elfedő, számító mechanizmus)32 , vagy a tiszta ön zetlenség éppen irracionalitása miatt etikus magaslata, s így szolidaritáselvű társadalmi utópiák alapja.33 29 Vö. Georges Bataille: The Accursed Share. An Essay on General Economy. Volume I. Consumption. Trans. Robert Hurley. Zone Books, New York. 1991. 30 Vö. Bourdieu, P.: A gyakorlati észjárás i. m. 128., 138. 31 Ennek itt nem elemezhető példája az Egy magyar nábob. Jókai regénye a főúri áldozatvállalást szembesíti a szándékos és körmönfont pocsékolással: Kárpáthy János és Abellinó egyaránt ez utóbbit képviselik (őrült murik, szerencsejáték, abszurd fogadások), de a Kárpáthy-birtok esetében ez voltaképpen fenntartható gazdálkodást eredményez, köszönhetően a magyar termőföld végtelenné mitizált termőerejének, amely minden gazdasági ésszerűtlenséget, lopást és sikkasztást elbír. 32 Vö. Bourdieu, P.: A gyakorlati észjárás i. m. 158–159., 150. 33 Erre nézve újabban lásd Aafke E. Komter: Social Solidarity and the Gift. Cambridge University Press, Cambridge. 2005.; Frank Adloff: Gifts of Cooperation, Mauss and Pragmatism. Routlegde, London & New York. 2016. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 107Századok_Széchenyi_Könyv.indb 107 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
