Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Vagyon, gondviselés, áldozat, hatalom
HITES SÁNDOR 106 ki a hatalom adott szerkezetéből, hanem azt mutatja fel, igazolja vissza, sőt, voltaképp annak újratermeléséhez járul hozzá.24 Ebben a tekintetben a 19. század eleji hazafias ajándékökonómia csúcsán álló főúri donációk nem különböztek az archaikus ajándék azon fajtáitól, melyek – mint a „tartós szimbolikus uralmi viszonyokat teremtő” pot lecs25 – az elpocsékolt vagyon mértékében juttattak hatalmat az ajándéko zónak a megajándékozott közösség fölött. De ide köthető napjaink filantrokapitalizmusa is: a globális pénzügyi-technológiai elit jótékonysági buzgalmában ezért láthatni a jelen refeudalizációs tendenciáinak tünetét is. 26 E mai viták előtörténetében a rendi és a kapitalista adományozás gyakorlatát pozitív és negatív értékítélettel társítva is kapcsolatba hozták már. Amikor Marx amellett érvel, hogy a tőke a feudális vagyon önlegitimációs gesztusait veszi át, a Széchényiekéhez hasonló érvelést tűz pellengérre.27 Mauss viszont, miután végigelemezte az ajándékozás hatalmi szerkezetét, könyve végén váratlanul azt veti fel, hogy a nyugati társadalmaknak az arisztokrácia mentalitásához kell visszatérniük. Vagyis az adásvétel és a készpénz-viszony (s ami ezzel jár: a „spekuláció” és az „uzsora”) uralma helyett ahhoz a világhoz, amelyben „a gazdagok – szabadon, de akár kénytelenségből is – újból polgártársaik egyfajta kincstárnokainak tekint[ik] magukat”.28 24 A közjó kései rendiségre jellemző felfogásának azon vonásáról, hogy az ugyan elvben „társadalmilag kiterjesztő”, de közben „a rendi struktúrák legitimációja érintetlen maradt”, lásd Hőnich Henrik: „Közönséges boldogság” és „közjó”. Fogalomhasználatok Osvald Zsigmond Az igaz hazafi című művében. Történelmi Szemle 58. (2016) 4. sz. 509. 25 Bourdieu, P.: A gyakorlati észjárás i. m. 156. 26 A filantrokapitalizmusról mint az arisztokrácia privilégiumainak újralétesítéséről: Linsey McGoey – Darren Thiel: Charismatic violence and the sanctification of the super-rich. Economy and Society 47. (2018) 1. sz. 1–24. Lásd még Sándor Hites: Between Social Duty and the Greed of Giving: On Philanthrocapitalism and Gift-Patriotism. Comparative Literature Studies 56. (2019) 3. sz. 469–486. 27 „A gazdag morálisan számadással tartozik a munkásoknak arról, mire fordítja a vagyonát. A nagy vagyon örökletes letét – feudális hűbér – , amelyet okos, szilárd, ügyes, nagylelkű kezekre hagytak, s egyúttal megbízták ezeket, hogy tegyék termékennyé és úgy használják fel, hogy mindaz, ami szerencséjére a nagy vagyon fényes és üdvös kisugárzásának körében leledzik, termékenyüljön meg, éledjen meg, javuljon meg. [...] biztosítja a munkás jól-létét, anélkül, hogy ártana a gazdag vagyonának, [...] a rokonszenv, a hála kötelékeit hozza létre a két osztály között és ezáltal örökre biztosítja az állam nyugalmát”. – Friedrich Engels – Karl Marx: A szent család vagy a kritikai kritika kritikája, Bruno Bauer és társai ellen. In: Marx és Engels Művei 2. köt. Kossuth, Bp. 1971. 196. 28 Marcel Mauss: Tanulmány az ajándékról. Az ajándékcsere formája és értelme az archaikus társadalmakban. In: Szociológia és antropológia. Ford. Saly Noémi és Vargyas Gábor. Osiris, Bp. 2004. 320. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 106Századok_Széchenyi_Könyv.indb 106 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28
