Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Vagyon, gondviselés, áldozat, hatalom
HITES SÁNDOR 104 A „közhasznu tettek”, vagyis a közcélú adományozás kötelme tehát a saját vagyon adomány-jellegéből fakad. Ez ugyanakkor, az érvelés folytatása szerint, viszontajándékot is feltételez: „a’ kellemesb élethez szorosan kötött kötelességek teljesítése” adja meg a „köztiszteletet”, vagyis a vagyonos áldozathozatalát ellentételező társadalmi presztízst.18 Az adás tehát egyszerre keresztényi és hazafiúi kötelezettség, egyaránt törleszti a gondviselés és a haza felé fennálló eredendő adósságot. Ebben a politico-teológiai ökonómiában láthatni a két gróf alapmotivációját, azzal együtt is, hogy adományaik eltérő politikai (például az apa az uralkodónak, a fiú az országgyűlésnek teszi meg a maga felajánlását),19 s mint majd visszatérek rá, eltérő gazdasági környezetben születnek meg, illetve hogy ennek az ökonómiának a teológiai és a politikai elemei bizonyos tekintetben eltérő szerkezetűek. A Széchényi Ferenc levelében leírt körforgás ugyanis zéró végösszegű, hiszen ugyanazt az isteni tőkét forgatja tovább, osztja szét egy szélesen értelmezett birtokosi háztartásban,20 a hazafias-közcélú adományok viszont sajátos többletet termelnek. Elsősorban nem is azzal, hogy az anyagi veszteséget társadalmi presztízzsé alakítják, hanem mivel a nemzeti nagyság szimbolikus tőkéjének a forrásává is válnak – egy olyan nemzeté, amelynek van nemzeti múzeuma és van akadémiája. Az isteni és a politikai ökonómia ugyanakkor abban összekapcsolódik, hogy a gondviselés adományaként vett javak és az azokból fakadó kötelezettségek leírása teológiai alátámasztását adja a vagyon politikai meghatározottságának. A társadalmi rend ugyanis eszerint az isteni kegyelem hierarchikus rendjének felel meg, s ahogy az ajándékba kapott vagyon éppen ajándék volta révén int alázatra az ajándékozó teremtővel szemben, úgy az adomány továbbosztása a vagyonos iránti alázatra kötelezi a társadalmi rangsorban alatta lévőket. A vagyoni és rangbéli egyenlőtlenségeket 18 Gróf Széchenyi I.: Világ i. m. 56. 19 Vö. Hörcher Ferenc: Intézményalapítás és polgári kultúra: A Széchenyiek útja a főúri mecenatúrától a Bildungsbürger eszményéig. In: Nemzet, faj, kultúra: A hosszú 19. században Magyarországon és Európában. Szerk. Hörcher Ferenc, Lajtai Mátyás, Mester Béla. MTA BTK, Bp. 2016. 147–153. 20 A kép a tálentumokról szóló jézusi példabeszéd (Mt 25, 14–30) mellett a földbirtok ószövetségi felfogásával (3Móz 25, 23) is kapcsolatba hozható (vö. Dávidházi Péter: „hogy any nyi kínt, epedést hijába”: Széchenyi bibliai logikája a Szózat előzményében. In: Tiltva, tűrve, imádkozva, énekelve: Tanulmányok a Szózatról. Szerk. Szalisznyó Lilla. Reciti, Bp. 2017. 42–43.), hiszen – ahogy arra Madarász Aladár figyelmeztetett – mindkettőben a „sáfárkodás” értelmében vett háztartásvezetésről van szó, amelyből hiányzik a tulajdon képzete. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 104Századok_Széchenyi_Könyv.indb 104 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
