Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Vagyon, gondviselés, áldozat, hatalom
AZ ADOMÁNYOZÓ SZÉCHENYI ÉS A NEMZETI AJÁNDÉKÖKONÓMIÁK 103 Kiváló bizalmat helyeztetett benned s hű kezelésedben, mikor az ő kegyének és gondoskodásának a szegény árvák és özvegyek irányában képviselőjévé, kiosztójává tett. A pénzt úgy tekintsd, hogy az nálad csak letétben van, és semmiképp sem a te tulajdonod; s egykor nem azt fogod az ő ítélőszéke elé vinni, hanem az arról való számadásodat. E tekintet indítson téged mindig a pénznek becsben tartására, ha netán annak könnyű megszerzése arra csábítana, hogy azt nem a szükséges és hasznos, illő vagy bár kényel [kényszerű] kiadásokra, hanem haszontalan, kérkedő, vagy éppen káros, vétkes célokra fordítsd. A te alattvalóidnak verítéke, s nem egy tán betegségben, ínségben, étlen és szomjan élő munkásnak könnye tapad ehhez a pénzhez. E könnyek leszárítása végett annak nem csekély részét ismét vissza kell hozzájok származtatnod, a minden szenvedők atyjának nevében.14 A vagyonnak, mint égi ajándéknak ehhez hasonló felfogása visszatérő motívum Széchenyi István szövegeiben is. Az egyénre bízott isteni tőke képzete jelenik meg 1826. december 9-i naplóbejegyzésében: „Mindenható Isten [...], mondd, mit és hogyan kezdjek, hogy egy napon majd számot tudjak adni a rám bízott tőkéről”.15 A Hitel szintén kötelezettségeket ki szabó isteni adománynak tekinti a vagyont, mondván, a vagyonos embernek lehetetlen „annyi istenajándékért nem éreznie legbelsőjében egy bizonyos ellenállhatlan vágyást, bőven nyert áldásiért nemcsak üres szavakkal, de valódi tettek által is mutatni hálát”. Ebben a reciprocitásban áll „legszentebb kötelességink egész tartalma! Melly nem egyéb, mint ’Szép sorsunk – mely a kegyes istenek ajándéka – férfias fentartása egy részrül; a’ haza diszére ’s felemelkedésére buzgó törekedés pedig más részrül”.16 A Világ ugyanezt maximaszerű tömörséggel fogalmazza meg: Minél magasb a’ születés, több a’ vagyon, annál nagyobb a’ felelet ’s kötelesség. ’S mind azon számtalan életjó, melly, ugy szolván, csak fentebb születéshez ’s több vagyonhoz van csatolva, csak ugy nem válik keserüvé ’s néha szinte méreggé, ha nemes ’s közhasznu tettek által érdemeltetik meg.17 14 Gróf Széchényi Ferenc atyai intelme fiához, Istvánhoz. Ford. Zichy Antal. In: Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc. Osiris, Bp. 2002. 349. 15 „Allmächtiger Gott, [...] Mache mir kund was und wie ich beginnen soll, um Dir dereinst von dem Kapital, das Du mir anvertrauest, Rechenschaft geben zu könn[en]”. – Gróf Széchenyi István: Naplói. III. S. a. r. Viszota Gyula. Magyar Történelmi Társulat, Bp. 1932. 109. 16 Gróf Széchenyi István: Hitel. Trattner és Károlyi, Pest. 1830. 227–228. 17 Gróf Széchenyi István: Világ vagy is felvilágosító töredékek némi hiba ’s előitélet eligazitására. Landerer, Pest. 1831. 56. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 103Századok_Széchenyi_Könyv.indb 103 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
