Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Vagyon, gondviselés, áldozat, hatalom
HITES SÁNDOR 102 Vagyon, gondviselés, áldozat, hatalom Érdemes kiindulni abból a meglátásból, miszerint a nyilvános nagylelkűségnek társadalmi feltétele van, mégpedig az, hogy megfelelés álljon fenn az adakozás habitusa (mint tanult diszpozíciók rendszere) és egy olyan társadalmi valóság között, amely jutalmazza ezt a habitust.11 A hazafias adományozás itt tárgyalandó gyakorlatában ezt a megfelelést a „felvilágosult patriotizmus” eszméje adta, amely a haza jóléte, illetve a tudományok és a művészetek fejlődése iránti elkötelezettség formájában csatornázta be a republikanizmus közjókultuszát a monarchikus államforma kereteibe.12 Széchényi Ferenc sokat elemzett példája, hogy a „hasznos állampolgárnak” ez a felfogása a kiváltság és a szolgálat kölcsönösségét különösen a nemesség esetében hangsúlyozta.13 A közjóért való tevékenykedésnek mint a státuszból fakadó kötelezettségnek ugyanakkor a politikán túl teológiai motivációja is lehetett (illetve a kettő itt aligha elválasztható). Ezt mutatják a grófnak fiához, Istvánhoz szóló, 1817-ben írott intelmei. A levélben hosszú szakasz foglalkozik a vagyon kérdésével. A családnak osztályrészül jutott gazdagságot a „jóságos teremtő” ajándékának tekinti, amely ezért nem tulajdonként, hanem ideiglenes megőrzésre került hozzájuk. Ennek az isteni adománynak a példás kezelésével és a rá bízott javak továbbosztásával (vagyis a szűkölködők gyámolításával) a birtokos mintegy a gondviselés munkáját folytatja: 11 Vö. Pierre Bourdieu: A gyakorlati észjárás. A társadalmi cselekvés elméletéről. Ford. Berkovits Balázs. Napvilág, Bp. 2002. 141. 12 A felvilágosult patriotizmus válfajairól lásd Joep Leerssen: National Thought in Europe. Amsterdam University Press, Amsterdam. 2006. 71–81.; Teodora Shek Brnardić: Modalities of Enlightened Monarchical Patriotism in the Mid-eighteenth Century Habsburg Monarchy. In: Whose Love of Which Country? Composite States, National Histories and Patriotic Discourses in Early Modern East Central Europe. Eds. Balázs Trencsényi, Márton Zászkaliczky. Brill, Leiden. 2010. 631–662. A republikanizmus és a „közjó” diskurzusairól a kései rendiségben lásd a Történelmi Szemle 2016/4-es számának tanulmányblokkját, illetve annak szerkesztői bevezetőjét: Szijártó M. István: A közjó fogalma a kora újkori politikai diskurzusokban. Történelmi Szemle 58. (2016) 4. sz. 499–503. 13 Erről Karl Zedlitz és Joseph Sonnenfels, illetve a grófnak a bécsi Theresianumban folytatott tanulmányai kapcsán lásd Kökényesi Zsolt: A hasznos állampolgár képzése. Közjó és oktatás-nevelés kapcsolata a 18. századi Habsburg Monarchiában. Történelmi Szemle 58. (2016) 4. sz. 519–532. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 102Századok_Széchenyi_Könyv.indb 102 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
