Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - A jobb kéz és a bal tenyér
SZÉCHENYI HALÁLÁRÓL – ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSBEN 91 között legbiztosabb és legkevesebb szenvedéssel van az agyonlövés összekapcsolva és azon ellenvetésre, hátha az ember rosszul talál? válaszolta: legbizonyosabb, ha az illető bal kezét élére állítva, bal szemöldöke alá szorítva helyezi és a pisztolynak csövét alája teszi és elsüti, a fenntartott bal kéz nem engedi a pisztoly billenését. S csakugyan halála után combján nyugvó bal kezének tenyere (Zselle székben ült) fekete volt a lőpornak füstjétől, jele, hogy a fentebbi módon cselekedett.”21 Vessük össze Tolnay szavait a „Széchenyi-konteó” sugallta kétségekkel. A ravaszt eszerint valóban a jobb kéz húzta meg, de a csövet a bal szorította a jobb szemöldök alá – a boncolási jegyzőkönyv szerint pontosan az orrnyeregnek a jobb szem felőli belső zugába. Amikor az átlósan becsapódó sörétadag szétrobbantotta a bal koponyafelet és lerepesztette a hátsó koponyafalat, a két kéz – a gravitációt követve, lásd Newton! – aláhullott a karosszékben ülő halott combjaira: a bal még a csövénél fogta a fegyvert, így akadályozva lezuhanását, a vele együtt mozgó jobb pedig még „visszafelé” markolta a pisztoly ravaszát és agyát. Ebben az esetben a fegyverbe kapaszkodó két kéz nem eshet le a test mellé, hanem éppenséggel csakis a karosszékben ülő ember combjaira – vagyis pontosan oda, ahol a helyszínelő jelentés szerint valóban feküdtek, amikor a holttestre rátaláltak. Már pusztán a kezek és a pisztoly mozgásának fenti magyarázata megcáfolja Tarics érvelésének azt a központi elemét, mintha a helyszínelésnél talált helyzet eleve kizárná az öngyilkosság lehetőségét. Van azonban egy további, közvetett bizonyíték, amely – jelen ismereteink szerint – kivételes nyomatékkal erősíti meg Tolnay Antal fenti szavait. 1860. április 14-én a bécsi orvosi szaklap, a Wiener Medizinische Wochenschrift – a Jegyzetek ( Notizen ) című rovatban – közzétette a boncolási jegyzőkönyv főbb megállapításait. Ezek között a következő tényállítás is szerepel: „a bal kéz puskaportól fekete volt”.22 Kijelenthető, hogy eddig senki kutató nem állt elő akár a leghalványabban valószínűsíthető magyarázattal sem arra vonatkozóan, hogy ez miképp következhetett be, ha nem úgy, amiként fentebb Tolnay plébános az öngyilkosságot elmagyarázta.23 21 E mondatokat Tolnay Antalnak a NagyCzenki plébánia Új Szentegyházának vázlata című kéziratából közli Faragó Sándor: Tolnay Antal feljegyzései Széchenyi haláláról s a régi és új nagycenki templomról. Soproni Szemle 14. (1960) 2. sz. 187. 22 A szöveget saját fordításában közli Viszota Gyula, lásd Viszota Gyula: Gr[óf]. Széchenyi István elmeállapota és halála. I. Irodalomtörténeti Közlemények 43. (1933) 1. sz. 7. 23 Véleményem szerint döntően ez az oka annak, hogy az utóbbi évtizedekben már nincs olyan szakmabeli történész, aki a gyilkossági elképzelést elfogadná.
