Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - A jobb kéz és a bal tenyér
CSORBA LÁSZLÓ 92 Tarics így ahhoz a meglehetősen gyenge ellenérveléshez folyamodik, hogy a hatósági szövegeket a bűntényt elfedni hivatott, összefüggéstelen, összevissza beszédnek minősíti. „A hatalom a gyilkosságot megtervezte és végrehajtotta ugyan, de a Széchenyi halálát követő órákban nem tudta hitelesen kommunikálni az »esetet«, nem igazán volt tisztában a következményekkel. Már itt megtörtént a sumákolás, a ködösítés. Nem tudta a »bal kéz«, hogy mit akar a »jobb kéz«, hogy stílusosan fogalmazzak... »A bal kéz lőportól volt fekete« – fogalmaz a boncolási jegyzőkönyv. Mindemellett azt állítják, hogy Széchenyi jobb kézzel vetetett véget életének. Miért nem említik ez esetben, hogy a jobb kéz is lőportól volt fekete?24 [...] Akkori ban megtehették, hogy zavarosan és ellentmondásoktól telitűzdelve fogalmazták meg a gróf haláláról és a holttest állapotáról szóló jelentéseket, hiszen senki nem ellenőrizhette, senki nem merte ellenőrizni, mert Széchenyi sorsára jutott volna...”25 A bal kéz szennyezettségének problémájára a tudományos szakirodalomból eddig csak a nagyszerű Széchenyi-filológus, Viszota Gyula figyelt fel, de mivel nem ismerhette Tolnay plébános feljegyzését, így nem jött rá ennek perdöntő jelentőségére. Az Augsburger Allgemeine Zeitung és a Wiener Medizinische Wochenschrift hasábjain közzétett, hitelesnek és egy mással több tekintetben megegyezőnek tekintett boncolási adatok alapján úgy látta, „a törvényszéki orvosok kétségtelenül megállapították, hogy Széchenyi maga lőtte magát agyon; karszékébe ült, jobb kezével a jobb szemgödörben felfelé tartott pisztollyal lőtt és így érthető, hogy a lövés után jobb keze jobb combjára esett le, a pisztoly pedig (miután balkeze eredetileg is a combon volt) a balkézre esett, és ezt a pisztoly füstölgő puskapora befeketítette.”26 A rekonstrukcióból csak az a mozzanat hiányzik, amelyet egyedül Tolnay elbeszéléséből ismerünk: Széchenyi olyannyira félt attól, hogy a lövés erejétől esetleg eltérülő lövedék nem halált, hanem csupán valamiféle nyomorék állapotot okoz, miszerint feltétlenül szükségesnek tartotta bal kezével rögzíteni a pisztolycső torkolatát a szemöldök alá – ez pedig olyan kéztartás, amelynél az eldördülő lövés mindenképpen puskaporos szeny nyezettséget hagy a tenyéren. 24 Jószerével érthetetlen megjegyzés: a 19. századi pisztolyok már olyan konstrukciók voltak, amelyeknél a fegyver markolatát tartó kéz nem szennyeződött be lövés esetén. Ám ha a csövet a torkolatnál fogja, akkor természetesen igen, tehát a két kéz helyzetét így összemosni elemi logikai hiba. 25 Tarics P.: A mi Széchenyink i. m. 153. 26 Viszota Gy.: Gr[óf]. Széchenyi István i. m. 29.
