Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hermann Róbert: A becsempészett fattyú és az áruló
A BECSEMPÉSZETT FATTYÚ ÉS AZ ÁRULÓ 81 dig összehúzott szemmel vizsgálja az árulásra, aknamunkára kész ellenséget. Összeesküvést fedez fel a legköznapibb cselekedetek mögött is. A koncepciós perek ügyészének, Visinszkijnek tanításai gyümölcsöznek Kéri kutatásaiban. Mindenki bűnös. Mindenki árulásra kész. Mindenki a nép ellensége. A központosított gyanakvás, a konstruált vádemelés és a rabulisztikai hajsza utóéletével találkozunk a Ki volt Görgei? lapjain. Szórakoztató, akár Ponson du Terrail egy kalandos füzete.”7 Voltak persze dicsérő vélemények is. A hazai radikális jobboldal szellemi műhelyének számító Hunnia hasábjain Kunszabó Ferenc interjúvol ta meg Kéri Editet, aki a cikk végén kifejtette: „Nagyon szeretem a hazámat, és igazi történelmének felkutatását tartom egyik legfontosabb feladatunknak: »Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot!«” Minderre Kunszabó valóságos rajongással kontrázott: „Igen, történetírásunk tele van súlyos és tudatos hamisításokkal. És te lelepleztél egyet! Óriási munkát végeztél. – Nem nehéz elképzelni, hogy ha Görgei valóban Görgei lett volna, azaz egy hazafi – de akár Bem vagy Dembinsky – áll a magyar hadsereg élén, mennyivel másként alakult volna szabadságharcunk; és bizony Európa sorsa is! – Bízzunk abban, hogy műved új korszakot nyit a magyar történelemkutatásban és -írásban! Mert igazi jövőt csak igazi múltra lehet alapozni.” Kéri erre szerényen már csak annyit jegyzett meg: „Úgy legyen.”8 (Idézhetnénk a táltost az István a király ból: „Rákóczi világot hódít, s Kossuthtal valóra válik a Duna-menti Köztársaság.”) A könyv második kiadásának megjelenését követően a Hunnia állan dó szerzője, dr. Bene Ferenc méltatta a munkát: „Kéri Edit színművésznek a Habsburg-banditák s bérenceik ál-Görgei Artúrját leleplező műve. Sokévi elfogulatlan, tárgyilagos kutatás, szorgalmas munka eredménye. Sem korunk, sem az utókor nem tudja meghálálni sem az író fáradozását, sem szellemének »ércnél maradandóbb« alkotását.”9 Ám a csodálók kicsiny, de lelkes csoportja nem korlátozódott a határon belülre. A kolozsvári Helikon hasábjain Szőcs István (a költő Szőcs Géza édesapja) írt hosszú ismertetést a kötetről. A szerző láthatólag nem kedveli a – szerinte – az alternatívákat elvető történészeket, s azonnal tágabb összefüggésbe helyezi a Görgei-kérdést: „Sajátságos, hogy a Görgey-vitáknak van egy olyan szimplifikálási sarkköve, mint a finnugor 7 Molnár Gál Péter: A magyar Rocambole. 168 Óra 9. (1997) jan. 14. 2. sz. 32–33. 8 Kunszabó Ferenc: A kicserélt Görgei. Beszélgetés Kéri Edittel leleplező könyvéről. Hunnia 9. (1997) június 25. 6. sz. (91.) 48–51. 9 Bene Ferenc: Tanuld, tudd, tanítsd! Hunnia 10. (1998) jún. 25. 6. sz. (103.) 9.
