Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hermann Róbert: A becsempészett fattyú és az áruló
HERMANN RÓBERT 82 nyelvrokonságnak. »Világosnál mást már Görgey sem tehetett!« »A finnugor nyelvrokonság ténye tagadhatatlan!«” Szőcs szerint „a történelmet csakis kriminológia és kriminalisztika segítségével lehet és szabad tanulmányozni. [...] aki nem olvas rendszeresen bűnügyi regényeket, sohasem értheti meg a történelmet. A múltat és a jelent sem.” Kéri kötetét „a legklasszikusabb idegtépő módszerekkel megírt, izgalmasságában utolérhetetlen detektívregény”-nek nevezi, a szerző szerinte „egy filológus Dosztojevszkij, egy történész Conan Doyle; és Mauriac szellemi bátorságával kotorászik a viperafészekben”. Láthatólag lenyűgözi Kéri alapossága és gyanakvással teli munkamódszere, ugyanakkor a Johann Blaha = Habsburg-fattyú = Görgei Artúr azonossággal kapcsolatban kételyei vannak, mondván, érthetetlen, hogy a fegyverletételt követően hogyan élhetett még 67 évet, ha ilyen súlyos titkok tudója volt. Az ismertetés végén idézi Szemere Bertalan 1850. évi nyilatkozatát: „Forradalmunk története olyan, mint a földgolyó – melynek egyik fele állandóan sötétben van.” Erre reflektálva ismét kitágítja a kérdést: „[...]melyik forradalomnak nincs sötétben – a másik fele? Például 1956-nak? Például 1989-nek?”10 Összességében némi megnyugvással mondhatjuk, hogy a Kunszabó és dr. Bene által vizionált új korszak nem következett be a Görgei-kutatásban – a történészek megmaradtak az összeesküvési teóriákon kívül, az unalmas iratanyagok feldolgozásán alapuló módszernél. Ugyanakkor a kötet csekélyke, de ellentmondásos visszhangja is arra mutat, hogy nincs az a hajmeresztő összeesküvési teória, amely ne téveszthetne meg nem korszakos történészt, nagy műveltségű irodalmárt vagy amatőr történelemkutatót. Ugyanakkor az sincsen tanulságok nélkül, hogy a kötetet a maga ironikus módján elutasító Molnár Gál Péter ugyanúgy a magyar titkosszolgálat ügynöke volt, mint ahogy a művet érdemén felül feldicsérő Szőcs István a román Securitatéé.11 De ezek a kérdések már nem a törté netírás, inkább a társadalompszichológia körébe tartoznak. 10 Szőcs István: Ki volt Görgey Johann Artúr Waldemár? Helikon 9. (1998) dec. 10. 23. sz. (277.) 1–3. 11 Szőcs Görgey Istvánnal kapcsolatban így fogalmaz: „Kéri Edit szerint Görgey István mindegyre becsempész, illetve kiemel olyan mozzanatokat, amelyek az értő olvasót figyelmeztethetik: nem arról van szó, amiről szó van. Kéri szerint az életét végigrettegő – Világos után napok alatt megőszült – Görgey István titkos jelzéseket küld az utókornak Artúr valóságos kilétéről. Olyanformán hullat el kavicsokat, mint a mesehősök, hogy eltaláljon az, aki utána jön, a barlang legmélységesebb gödreibe. Véleményem szerint ez az öcsnél nem szándékosság lehetett, hanem tudatalattijának elszólásai; a rettegés kényszercselekvései, önbüntetés jellegű balesetei a tudatnak...”
