Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hermann Róbert: A becsempészett fattyú és az áruló
HERMANN RÓBERT 80 újságírónő hosszan idézett a két írásszakértő, Rákosné Ács Klára és Kocsis Ferenc Kéri tézisét alátámasztó véleményeiből. Kormos Valéria engem is meginterjúvolt, jómagam igyekeztem megnyugtató választ adni a Kéri által felvetett, gyanúra okot adó kérdésekre. Az összeállítás elején azonban két félhasábon egy másik szakmabéli is kifejtette a véleményét – igaz, ő nem korszakos történész. Schmidt Mária gyakorlatilag felmondta Kéri egész koncepcióját, s megállapította, hogy Kéri a maga hipotézisét „izgalmasan és meggyőzően bizonyítja könyvében”. Végül kijelentette, hogy döntő bizonyítékot csak Görgei/Görgey és felmenői csontjainak DNS-vizsgálata hozhatna „a washingtoni Fegyveres Erők Biológiai Intézetében”. A cikk végén Kéri könyvét „izgalmas, lebilincselő” olvasmánynak nevezte, hozzátéve, hogy jó lenne utánajárni állításainak.5 Néhány nappal később erre reagált a kiváló irodalomtörténész, Pomogáts Béla: „Kéri Edit, aki már a barguzini Petőfi egyik istápolója és ideológusa is volt, természetesen azt állít, ami neki jólesik. Felőlem azt is felfedezheti, hogy Görgey vagy Kossuth ufólények voltak. Az viszont nehezen elfogadható, hogy egy áltudományos rémmesét a Magyar Nemzetben úgy tárgyaljon valaki, mintha megfontolásra érdemes tudományos hipotézis volna. Schmidt Mária kommentárja ugyanis ezt teszi. [...] Sajnálatos, hogy az utóbbi években komoly lapokban is kezdenek elszaporodni az áltudományos agyszülemények: az ufók, a sumérológia, a barguzini Petőfi és a többi. A Magyar Nemzet olvasója (és a Magyar Nemzet szellemisége) megérdemli, hogy ezek ne kapjanak megértő és mérlegelő bemutatást.”6 A 168 Óra hasábjain Molnár Gál Péter írt ismertetést a kötetről, s Ponson du Terrail vikomt 19. századi Rocambole-történeteihez hasonlította a művet. Véleménye szerint „Kéri Edit Rocambole-ra hajazó Görgeimeséje színes kalandregény. Nem dolgunk történeti érvényességét firtatni. Indulatainak tanulságával kell foglalkoznunk.” A szerzőt ellen-Kanizsay Dorottyának nevezi, aki nem elhantolja, hanem kihantolja a magyar történelem tetemeit. „Lobogó indulattal keresi az igazságot. Gyanakszik. Előítéletekkel fűti munkásságát. Titkot szimatol világos tények mögött is. Nem engedi nyugodni a halottakat. Történelmi tetemrehívást rendez múlt századi és jelenkori halottak ügyében.” Végkövetkeztetése szerint a kötet az ötvenes évek „éberségi harcainak gyümölcse ez ellenkező előjellel. A nemzetközi helyzet szakadatlan éleződésének idején a hű tekintet min-5 Alvó kém lehetett-e Görgei Artúr? Magyar Nemzet, 60. (1997) febr. 15. 30. sz. 13. 6 Pomogáts Béla: Ál-Görgey és áltudomány. Magyar Nemzet, 60. (1997) febr. 20. 43. sz. 10.
