Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hermann Róbert: A becsempészett fattyú és az áruló
A BECSEMPÉSZETT FATTYÚ ÉS AZ ÁRULÓ 79 Borus József véleménye szerint „erre a munkára kandidátusi fokozatot adna, és viharos sikert, vitákat jósol a felfedezésnek”.3 A kötet hátoldalán valóban Borus József ajánló sorai olvashatók: „minőségileg újat, mást jelent Kéri Edit munkája [...] rájött arra, hogy az igazi Görgey Arthur súlyos [...] gyógyíthatatlan májbajban, 21 éves korában, 1839. március 9-én Bécsben meghalt. Helyét a családban és a hadseregben az 1819-ben született Johann Bláha foglalta el [...] Igen részletesek és meggyőzőek az író adatai [...] Meggyőződésem, hogy jelentős sikerre tarthat számot a széles olvasóközönség körében; szakmai vonatkozásban pedig szó szerint szenzációt fog kelteni [...] komoly vitát, sőt vihart fog kiváltani.” Ehhez képest a kötet 1996. december 2-i bemutatóján megjelent Borus József, s a résztvevőknek egy nyilatkozatot osztott szét, amelyben kifejtette, hogy Kéri Edit úgy tüntette fel őt a munka lektoraként, hogy erről nem egyeztetett vele; s hogy a kéziratot utoljára tíz évvel korábban látta és olvasta, amikor az Editorg Kiadó felkérte arra, hogy mondjon előzetes véleményt róla. „Az akkori kézirat szerzője által is elismerten hiányos volt, részleteiben kaptam meg, alig volt hozzá jegyzet. Lektori véleményemben részletekre így nem is tértem ki, de többek között kifogásoltam Görgey »előre beépített kém«-ként való ábrázolását.” Borus a megjelent könyv átlapozása után megállapította, hogy az jelentősen különbözik az általa tíz évvel korábban látottól, „jelentős változások vannak, más a szerkezet, van kiadói előszó, van bevezető, van olyan fejezet, ami akkor még nem volt, vannak részletes jegyzetek, stb. E könyv kéziratát ebben a formájában én nem láttam, nem vethettem össze a tíz év előttivel. Lektorként való feltüntetésem ezért teljesen önkényes és alaptalan, ismétlem, megkérdezésem nélkül történt. Nevem szerepeltetése azt a látszatot kelti, mintha egyetértenék a szerző mondanivalójával, következtetéseivel és főleg nagyszámú tévedésével.”4 A bemutató ezek után némileg botrányosra sikeredett, Kéri Edit folyamatosan „Józsikának” szólította az akkor hetvenéves Borust, s hetet-havat összehordott. Azt gondolhatnánk, hogy a kötetet a kritika és a szakma úgy kezelte, ahogy az ilyen élénk képzelőerőről és csekély hozzáértésről szóló műveket szokás. Az akkoriban még a tudományos népszerűsítésben jó színvonalat képviselő Magyar Nemzet hasábjain Kormos Valé ria készített interjút Kéri Edittel, aki megismételte főbb téziseit; majd az 3 Eredetije birtokomban. 4 Eredetije birtokomban.
