Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
B. Szabó János: A legnépszerűbb „Mohács-hoax”: Szapolyai vajda „késéséről”
B. SZABÓ JÁNOS 70 és koherens módon értelmezni forrásanyagát, netán a történeti diskurzuson kívüli okok vezették a Fraknói Vilmoshoz hasonlóan az ambiciózus, de vele ellentétben a liberális magyar államban egyértelműen csalódott pap kutatót arra, hogy a Monarchia másik hatalmi pólusának, a dinasztiának vélhetően (inkább) tetsző témákat és magyarázatokat keressen, nem tudhatjuk.19 Változást a Mohács-körüli polémiákban csupán az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása és a magyar függetlenség „visszanyerése” hozott, amelyet azonban nem a nemzet saját ereje, hanem külső hatalmi diktátum „ért el”. Ilyen kataklizma valóban nem érte Mohács – és 16. századi folyományai – óta a magyar államot. 1924. évi akadémiai székfoglalójában Thinemann Tivadar is úgy látta, hogy „A mohácsi vészről elmélkedni: időszerű feladat a magyar történelmi gondolkodás számára. Nincs a magyar múltban oly történelmi mozzanat, mely közelebb érne a mi jelenünkhöz, mely több tanulsággal szolgálna mai helyzetünk megértésére, mint a régi magyarság nagy katasztrófája: Mohács.”20 Ő már ekkor úgy látta, hogy a magyarázatokban újabban külpolitikai szempont doninál, mely „illuzorikussá teszi az egész oksági sort, mely Mohácsot magyar előzményekre vezeti vissza: a katasztrófa bekövetkezésének »objektív« lehetősége akkor is fennáll, ha belső meghasonlás nem gyöngítette volna az országot. A külpolitika szempontjából megdől a romantikus »önfia vágta sebét« és a Zápolya késedelme ellen forduló okoskodás, mert a magyarság áldozatul esett az európai politikai konstellációnak.”21 Az addigi nyilvánvaló hiányosságok pótlására rendelte meg a Magyar Történelmi Társulat a csata négyszázadik évfordulójára kiadott emlékkönyvbe Gyalókay Jenőtől az 1526. évi hadjárat új feldolgozását, amely mind az addigiaknál jóval széles forrásbázisa, mind katonai-hadtörténeti szemlélete okán a mai napig az egyik legkiválóbb magyar feldolgozása a intő szózat volna a hazaszeretet, a fajfenntartás, az egyetértés érzéseinek ápolására és megerősítésére. Ezek nélkül nincs nemzeti boldogulás.” – Ortvay T.: A mohácsi csata i. m. 51–52. 19 Koltai András: Ortvay Tivadar, az egyháztörténész. In: Episcopus, archiabbas, benedicti nus, historicus ecclesiae: tanulmányok Várszegi Asztrik 70. születésnapjára. Szerk. Somorjai Ádám – Zombori István. Bp.–Szeged 2016. 342–343. 20 Thinemann T.: Mohács és Erasmus i. m. 1. 21 Uo. 18–19.
