Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Farkas Gábor Farkas: II. Lajos halála. Egy klasszikus konteó rekonstrukciója - A holttest és a temetések problémája
II. LAJOS HALÁLA 59 után pár nappal, mikor az áradás már visszavonult, s a holttestek előbukkantak, megtalálták a király testét, megfosztották öltözékétől, hogy az esetleg a király után kutató törökök ne tudják azonosítani. Majd agyagos-nedves sírhalom alá temethették el az uralkodó földi maradványait. Így értelmezhetjük az identifikálás körüli bonyodalmakat is, tudniillik lehetett-e ezt a testet azonosítani. Egyértelmű a forrásokból, hogy Czetricz az, aki felismerte a királyt „azokról a jegyekről, melyek őfelsége fogain voltak”,33 hiszen egy győri várkapitány nem feltétlenül ismerhette II. Lajost. De ennek a lehetőségét sem zárhatjuk ki. Nem tudjuk, hogy milyen jegyek lehettek ezek, de az udvari ember számára közismertek voltak, és egyértelművé tették az azonosítást. Ezt többen, köztük a vitát elindító orvosok vitatják. Szerintük nem lehetséges, hogy a 16. században egy gyakorlatlan ember ilyen állapotban lévő hullát pontosan „agnoszkáljon” a fogain (és tegyük hozzá: a lábán) található jegyek alapján. Véleményem szerint lehettek olyan különleges jegyei (születési rendellenesség, sérülések), amelyek félreérthetetlenné teszik annak számára az azonosítást, aki mindennap látta az udvarban a magyar királyt. Lajos születése sem volt problémamentes, édesanyja a szülés után hamarosan elhunyt, ő pedig egy természetes (frissen leölt disznók gyomrából készített) inkubátorban élte túl a kritikus heteket. Bár többen bizonyítékot látnak abban, hogy a korabeli források – már ami megmaradt – nem írnak semmit sem Lajos esetleges deformitásáról, de ebben semmi különös nincsen, és a trónörökösre (illetve az uralkodóra) nézve végzetes is lehetett, ha erről szóló hír terjed el Európában. Erre jó analógia III. Richárd újonnan feltárt súlyos és eltitkolt gerincferdülése (scoliosis). 34 Lehet, hogy olyan rejtett (vadászat vagy bajvívás során szer zett) sérülés volt Lajos lábán, amelyet ruhája eltakart, s a fogai állapotát sem láthatták a budai udvarban megforduló követek. Ugyanakkor a magyar király gyakran mutatkozott mezítelenül az udvaroncai előtt: „A kamarában bárki beléphet, aki akar, és amikor csak akar. Mindenki, a sok belépő előtt is, mezítelen testtel mutatkozik [Lajos].”35 Tehát a magyar király testével kapcsolatban nem sok minden maradhatott titokban a budai várban, legfőképpen a kamarása előtt. 33 Uo. 191. 34 Mary Ann Lund: Richard’s back: death, scoliosis and myth making. Medical Humanities 41. (2015) 89–94. 35 Krzysztof Szydłowiecki kancellár naplója 1523-ból. S. a. r. Zombori István. Bp. 2004. 22.
