Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Farkas Gábor Farkas: II. Lajos halála. Egy klasszikus konteó rekonstrukciója - A holttest és a temetések problémája
FARKAS GÁBOR FARKAS 60 Antonio Boemo velencei kém november 12-i (tehát Lajos eltemetése utáni) jelentésében a következőt olvashatjuk, miszerint Czetricz „egy kis gyűrűt is talált; amit a királynő ajándékozott urának. A bőrt lenyúzva húzta le ujjáról a gyűrűt; levágott szakállát egy kendőbe tette, és megmutatta a királynénak. A király testén nem talált sebet. A holttestet egy kátránnyal bevont ládába tették és Székesfehérvárra vitték. Antonio ott látta, a templom közepén.”36 A velencei kém is a magyar királyként azonosította a Székesfehérvárban később eltemetett holttestet. Nyilvánvalóan Velencét igen érdekelte volna, ha arról kap beszámolót, miszerint Szapolyai nem a magyar királyt temette el 1526 novemberében, viszont ezzel ellentétben Boemo is kiemeli, hogy Lajos testén nem volt seb. Semmi gyanús nincsen tehát abban, ha egy udvari ember pontosan azonosítja a magyar királyt olyan jegyekről, amelyekről nem maradt fenn 500 évvel ezelőtt írott forrásban említés. Ha hitelesnek fogadjuk el a velencei kém jelentését, akkor a testi jegyek (a fogazat, a jobb láb) mellett a szakálldarab és a gyűrű is segíthette az azonosítást. A hullaviaszosodás (adipocire) következtében Lajos arca a felismerhe tetlenségig eltorzult, s csak karakterisztikus fogai és a lábán lévő egyedi jellegzetesség – ahogyan Sárffy fogalmazott: „felfedezte azt a jegyet, mely őfelsége jobb lábán volt”37 – alapján lehetett beazonosítani. Ezt az identifi kálást megtette a fehérvári bíró is: „Felnyitottuk ezután a koporsót, s megmutattuk a város bírájának, aki szintén felismerte benne az urát, azután újra bezártuk a koporsót, s átadtuk Horváth Mártonnak megőrzés végett”.38 De a november 9-i temetésen résztvevők, Szapolyai Jánossal az élen szintén azonosították Lajost. Teljesen hihetetlen, hogy ennyi ember eljátssza a temetést, és évtizedekig eltitkolja, miszerint nem II. Lajos nyugszik Székesfehérvárott. A Sárffy-jelentés megállapításait erősítette meg Szapolyai János Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellárhoz írott levele is. Ahogyan kihangsúlyozta két nappal a temetés után: „Iparkodtunk tehát eltemetni a felséges Lajos király úr földi maradványait, mivel a már régóta oszladozó tetemét nem lehetett tovább a föld színén tartani. A felség iránti hűségünk, tiszteletünk és őszinte igaz jóakaratunkból kifolyólag tehát a Szent Márton püspök és hitvalló ünnepe előtti pénteken a felség földi maradványait – amint az a királyok testéhez illik – ünnepélyes szertartással, méltó temetési pompával, nagyszámú ember jelenlétében ősei 36 Örök Mohács i. m. 203. 37 Uo. 190. 38 Uo. 191.
