Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Farkas Gábor Farkas: II. Lajos halála. Egy klasszikus konteó rekonstrukciója - A tudás korlátai
II. LAJOS HALÁLA 51 első kézből származó beszámolók születnek a trauma hírének terjedésével. Korai forrásokban felbukkan például, hogy Lajos egy sajkával menekült Buda felé,4 illetve az, hogy „a királyról nem tudjuk, él-e vagy meg halt”,5 máshol csak azt olvashatjuk, hogy: „a király megmenekült”. 6 Az idő előrehaladtával nemhogy nem tisztázódnak a részletek, hanem éppen tovább bonyolódik a történet: nem tudni, hol van a király, és mi lett vele. Eltűnt, mindenki – török és magyar – őt keresi. Ezt a lehetőségek szinte teljes tárházát bemutató mondatok jellemzik legtalálóbban: „néhányan úgy tudják, hogy meghalt, néhányan úgy, hogy megmenekült”7 , illetve „sok egymásnak ellentmondó hírt kaptam. Valaki úgy tudja, hogy a király elesett a csatatéren, van, aki szerint a Dunába fulladt, mások szerint Csehországba menekült. Nagyon valószínű, hogy halott.”8 Jellemző, hogy e források keletkezése között mindössze tíz nap telt el. Azonban az első hetek beszámolóiban számos olyan elem is felbukkant, melyek később igazolást nyertek más forrásokból, ilyen például, hogy Lajos Buda felé vette az útját, több ember kísérte, a csatában megsebesülhetett, illetve vízbe fulladt a menekülés közben. Nem mindennapos történet, hogy egy európai ország királya méltatlan körülmények között életét veszti egy sorsdöntő ütközet után. Két évvel a mohácsi csatát követően Ibrahim pasa meg is jegyezte Hyeronimus Łaski lengyel diplomatának: „Bizony azt hittük, hogy a magyarok kiváló férfiak, de nem találtuk jó harcosoknak azokat, akik restek voltak megmenteni saját királyukat, nem tőlünk, hanem a sekély víztől. Mi bizony még a legutolsó emberünket sem hagynánk ilyen halállal meghalni.”9 A lovasbaleset képtelenségét emelte példaként Zrínyi Miklós a Vitéz hadnagy című munkájában jó egy évszázaddal később: „Nézzük meg: a mi Lajos királyunkat a szorgalmatlanság hová tette, hogy egy hínáros berekbe kellessék egy királynak veszni. Hiszem fabulához hasonló dolog ez, penig nem fabula, hanem igaz.”10 Ráadásul a sok gyanús és titokzatos körül mény – melyek jelentős részére azért már van tudományos magyarázat – mellett Mohács megkülönböztető szerepe a történeti kutatásban és a közbeszédben mind-mind inkább újabb értelmezési rétegeket rak az amúgy 4 Örök Mohács i. m. 125. 5 Uo. 127. 6 Uo. 132. 7 Nekünk mégis Mohács kell i. m. 185. 8 Uo. 191. 9 Örök Mohács i. m. 346. 10 Uo. 478.
