Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
MÁTYÁS GYILKOSA: ARAGÓNIAI BEATRIX? 47 csúcsán vagy annak közvetlen közelében maradhasson, nem volt más, mint Hunyadi Mátyás minél hosszabb ideig tartó uralkodása (a föntebb idézett „perdöntő” követutasításban maga Mátyás is erre utalt). Azzal ugyanis – ha a Dr. Garamvölgyi általi önálló királynéi „irodát” és „kémhálózatot” is feltételezzük – tökéletesen tisztában kellett lennie, hogy sem a magyar bárók (így állítólagos tettestársai: Szapolyai vagy Bátori), sem a politikai nemzet, azaz a nemesség nem látna szívesen asszonyt a magyar trónon. Ha pedig erről nem lehetett szó, akkor csak abban reménykedhetett, hogy férje még életében úgy határoz, hogy őt teszi meg utódjául, egyfajta sajátságos kormányzói-helytartói tisztségben. Ám ha erre számított, e döntés megszületéséig és nyilvánosságra hozataláig a legkevésbé sem állt érdekében Mátyás meggyilkolása. Így a Cui prodest? talán kriminalis ta szemmel sem elvetendő elvét tekintve legalább is halovány kétkedésünket érdemes rögzíteni szerzőnk álláspontját illetően. 9. Végezetül nem kerülhető meg, hogy szó essen arról, a magyar középkorkutatók zöme mit is gondol valójában Hunyadi Mátyás haláláról és annak körülményeiről. Meglepetésre nem kell számítania az olvasónak, az eddigiek alapján talán világossá vált, hogy sem e sorok írója, sem pedig korunk történészei nem állítják kizárólagos jelleggel, hogy Mátyás király természetes halállal halt volna meg. Emlékezzünk Kubinyi András korábban idézett álláspontjára, aki szerint a mérgezés sem elvethető, csak sokkal kevésbé valószínű, mint más lehetőségek. Hunyadi Mátyás valóban történelmi léptékű jelentősége aligha halálának körülményein múlik. Eszerint tehát a szerző és „a történészek” közötti szembenállás lényegesen kisebb mértékű, mint ahogy azt az ismertetett kötet sugallja. Sőt, alkalmasint efféle ellentét nem is létezik. Van azonban ellentét a két fél között máshol. Abban ugyanis a recenzens vitatkozni kíván, és érveire minél szélesebb közönség figyelmét fel kívánja hívni – amiről voltaképpen az eddigi oldalak is szóltak –, hogy Dr. Garamvölgyi Lászlónak a szenzációsnak egyáltalán nem mondható végkövetkeztetéséig vezető útja hemzseg a szakmai tévedésektől, hibáktól és módszertani képtelenségektől! Ám ha a helyzet ennyire egyértelmű – teheti fel a kérdést az érdeklődő –, vajon miért volt szükség egy tanulmány méretű recenzióra? A válasz és a megoldás nem csupán szakmai kérdés. Óhatatlanul is érintenünk kell a történettudomány megítélését és az érdeklődő külvilággal való kapcsolatát. Képzeljük el egy pillanatra, hogy valaki előállna egy nagy terjedelmű kötettel, melynek alaptétele, hogy a Nap a Föld körül kering. Legfőbb bizonyító érve az lenne, hogy lám-lám!, naponta kinézve az ablakon
