Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
MÁTYÁS GYILKOSA: ARAGÓNIAI BEATRIX? 39 ben már nehezen kivitelezhető. Itt egyértelműen arról szól Szapolyai, hogy az eladdig ért bajoktól ezután megszabadítsák az országot, tehát egy elkövetkező feladat végrehajtására utal, s nem múltbéli eseményre. De ez csak a fordítások gondja. Ráadásul Dr. Garamvölgyi Lászlót ez a problematika sem zavarta meg, minthogy csak az egyik változatot ismerte, történetesen azt, amelyik kapóra jött koncepciója igazolásához. De vajon melyik a helyesebb, a valósághoz közelebb álló? A válaszadáshoz a latin szöveghez kell visszatérnünk. Ennek megtétele előtt azonban nyomatékosítani kell, hogy egy levélből kiragadott mondat (amiről itt szó van) olykor bizony más értelmezést nyerhet, mint ahogyan azt leírója elképzelte. Így történt ezzel a Szapolyai-mondattal is. Ha ugyanis az egész levelet tekintjük30 – immáron nem először –, meglepetésben lehet részünk. Abban ugyanis szó sincs a zsarnok királyról vagy bármi erre utaló elemről. Éppen ellenkezőleg. Szapolyai az első sorokban arról tájékoztatta a várost, hogy a király halála akkora csapás, amely magát személyesen is megrendítette. Az uralkodó elvesztésével előállott helyzet nagy veszélyt jelent számukra is, ezért működjenek együtt ottani embereivel (a Szapolyaiaknak Szepesben és Sárosban kiterjedt birtokaik voltak). Corvin János és Beatrix kérésére – habár azok Budára tértek vissza – ő Ausztriában maradt annak védelme miatt. Végezetül meghagyta nekik, hogy „[...] különösképp gondoskodjatok, hogy zsoldosok vagy idegen hadak ott munkálatokat és ostromokat ne kezdjenek, erősségeket ne emeljenek, s gondoskodjatok és figyelmezzetek, hogy azoktól a baljós előjelektől és szenvedésektől, melyeket veletek együtt a Magyar Királyság eddig elszenvedett, megszabadíttasson, s az ország veletek egyetemben régi szabadságába visszaállíttassék.”31 A szövegkörnyezet és a megfogalmazás napnál világosabb: Szapolyai éppen nem Mátyás ellenében nyilatkozott, hanem annak halálát fájlalta, óva intette Bártfát az esetleges katonai veszélyektől, és reményét fejezte ki – mert az ellenkező-30 Szövegének kiadása: Carolus Wagner: Analecta scepusii sacri et profani. Pars IV. Posonii et Cassoviae, 1787. 21–22. – Az eredeti (melyet Bártfa város levéltára őriz) irat: Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltára. Diplomatikai Fényképgyűjtemény 215547. A levél modern kiadásban is napvilágot látott: Neumann Tibor: A Szapolyai család oklevéltára I. Levelek és oklevelek (1458–1526). (Magyar Történelmi Emlékek. Okmánytárak) Bp. 2012. 174–175. 31 „[...] presert[im curetis, ne] stipendarii vel alique extranee gentes illic aliquam defessionem facia[nt aut obsid]ionem sew fortalitium construant, provideatis etiam et ad id pre[meditemini], ut a tantis auguriis et oppressionibus, quibus hactenus regnum H[ungarie u]na vobiscum laboravit, liberetur et regnum illud una vobiscum in pristin[as r]estatuetur libertates.” – A kiadási adatokat lásd az előző jegyzetben.
