Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
MÁTYÁS GYILKOSA: ARAGÓNIAI BEATRIX? 27 nettudományi szakmai fogások terén talán kevésbé járatos olvasóban, mint kollégái körében eleve visszatetszést fog kelteni annak valóságtartamától függetlenül. Célját, hogy véleménye a munka jelenlegi és majdani olvasóihoz eljusson, bizton nem fogja elérni. A másik lehetőség, hogy szakmája szigorú szabályainak – elsősorban a tudományosságban oly fontos ellenőrizhetőséget értve ezalatt – megfelelően megpróbálja a kritikája tárgyát képező művet tudományos eredményt és újdonságot tartalmazó szellemi termék gyanánt kezelni. Ellenvéleményét tehát hosszabb vitacikkben, aprólékos bizonyítással kísérve fejti ki, vállalva annak kockázatát, hogy Dr. Garamvölgyi László és művének olvasói bizony száraz szőrszálhasogatásnak fogják tartani mondani-, pontosabban írnivalóját. Más megoldás nem lévén, vállalnia kell, és részben kötelessége is megtennie ez utóbbit. Miért? Mert bár kétségtelen tény: időről időre felbukkannak úgynevezett „amatőr” cikkek, kötetek Mátyás király politikai működésével, magánéletével és persze halálával kapcsolatosan is, de ritka köztük az olyan, amelyik magamagát – félig-meddig országos sajtóhadjárat eredményeképpen – tényszerű szakmunkának tünteti fel, sőt vitatkozik a szakemberekkel. Legtöbbjük megelégszik saját álláspontjának szajkózásával és a „hivatalos történettudomány” képviselőinek – remélt – nevetségessé tételével. Dr. Garamvölgyi László könyvének esetében azonban nem erről van szó. Szándéka, hogy „tűzbe hozza” a történésztársadalmat, vitathatatlan („Tudom, ezzel szembemegyek a teljes történész szakmával, de állok elébe, ni, valamelyest árnyalni Mátyás végnapjainak eseményeit, más aspektusból boncolgatni az amúgy bonyolult összefüggéseket.” Dr. Garamvölgyi L.: Meggyilkolták a királyt i. m. 149. – Eljárása az egész kötetben rendre visszaköszön: „Mindazonáltal a történettudomány mérhetetlen konzervativizmusa volt a legfőbb kerékkötő – említettük már ezt is –, ami igencsak banális érvekre hivatkozott: ennyi idő távlatában lehetetlen megállapítani Mátyás halálának pontos körülményeit, miáltal kinyilvánították, megfellebbezhetetlenül állították, hogy azokat már sohasem fogjuk megtudni. Kétségtelen: ez a legegyszerűbb: ha valamit úgysem lehet kideríteni, akkor fölösleges bolygatni. (Az esetlegesen másképp vélekedőket pedig ellehetetlenítették, tudománytalan, elfogult, elvakult jelzőkkel illették!) A tények elferdítése, a valós történések hamis színben való feltüntetése nem csupán szimpla történethamisítás (az is!), hanem a nemzettudat – stílszerűen – megmérgezése, függetlenül Hunyadi Mátyás halálától, amit nyilvánvalóan a szocializmusban sohasem mondtak ki. Bármilyen történelmi esemény manipulált adaptációja beláthatatlan következményekkel járhat: a nagyszerű elődökbe vetett hit a történelmi gyökerek amortizációját eredményezheti. Nagy felelőssége van tehát a történetkutatásnak, éppen ezért nem lehet elegánsan elintézni, megfelelő nyomós indokok nélkül lesöpörni azon vélekedéseket, amelyek Hunyadi Mátyás meggyilkolását komolyan veszik.” – Dr. Garamvölgyi L.: Meggyilkolták a királyt i. m. 305.
