Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
HORVÁTH RICHÁRD 26 Aki valaha is próbálkozott írásos vitába bocsátkozni, jól tudja, hogy nem egyszerű eleve vesztes helyzetből ismertetni egy munkát, vagy – urambocsá! – még kritikát is gyakorolni vele szemben. Adódik persze a kérdés, miből gondolja a bíráló, hogy helyzete nem sok reménnyel kecsegtet. Különösen akkor, amikor egy Mátyás király életéről és főleg haláláról írott, tehát széles körben ismert és ugyancsak nagy érdeklődést kiváltó témát érintő kötet ismertetésére tesz kísérletet. Az ok nem más, mint amit a bemutatni kívánt kötet mottója frappánsan összefoglal: „Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik.” (Sir John Bowring). Eszerint kötetünk címének ismeretében burkoltan bár, de gyanítható: Hunyadi Mátyás halálával kapcsolatosan értelmes válasszal még nem rendelkezik a történettudomány (pontosabban valamilyen megfontolásból nem bizonyítható válaszokkal rukkolt elő eleddig), így inkább agyonhallgatja azt. Ezért szükséges azt a kíváncsi magyar olvasóközönség számára a „hivatalos tudomány felkent képviselőinek” körein kívüli személynek megírnia. Nos, erre vállalkozott az immáron jubiláló, huszonötödik könyvét kiadó, a „nem jó- vagy rosszhiszemű, pusztán a tényekre szorítkozó” (184. o.) kriminalisztika művelője: Dr. Garamvölgyi László.7 Ilyen felütés után nincs könnyű helyzetben a recenzens, már csak azért sem, mert két megoldás közül kell választania. Az első a kényelmesebb, noha szerény eredménnyel kecsegtet. Eszerint röviden, néhány mondatban közli: az említett kötet szakmai nívója, a szerző forrásismerete és -használata nem felel meg az alapvető tudományos elvárásoknak sem, így nincs miért érdemben foglalkoznia vele. Igen ám, de ebben az esetben hamar orrára koppintanának, hogy szakmai felsőbbrendűséggel és ebből fakadóan lekezelő hozzáállással próbálja meg az „igazságot” kiderítő szerzőt és művét félresöpörni.8 Így mondandója éppúgy az érdeklődő, de a törté -7 „Kétségtelen, macerás, időrabló és igen körülményes a tények felkutatása, az események tudományos igényű rekonstrukciója, különösen, ha mindez a »pálya széléről« történik, bár az interdiszciplína fogalma a szakemberek előtt sem ismeretlen. Amikor egy másik tudományágat (jelesül a kriminalisztikát) hívunk segítségül, pontosan annak tisztázása érdekében, amit egyébként a diszkrecionális matéria nem tud, vagy nem akar tisztázni, nos, az korántsem eretnekség.” – Dr. Garamvölgyi L.: Meggyilkolták a királyt i. m. 148. 8 Szerzőnk láthatóan mindent el is követ a majdani történészreakciók kivédéséért. Amikor arról értekezik, hogy a történeti kutatás nem hajlandó elfogadni az új és igaz kutatási eredményeket, a történésztársadalom jellemzésekor többek között az alábbiakat írja: „Gyanítható persze valamiféle homályos szakmai sovinizmus, a legitim felfogás és álláspont felségvizeinek goromba megzavarása, de akár egyszerű irigység vagy féltékenység is közrejátszhat. Megfigyelhető, mindazokra zúdítottak össztüzet, akik a rendelkezésükre álló eszközökkel iparkodtak a körülményeket és történéseket más megvilágításba helyez-
