Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - A Károlyi-kormány katonapolitikája
RÉVÉSZ TAMÁS 162 többé fegyvert, a magyar hadsereg ezentúl csak a rend fenntartására használja fegyverét.”46 Linder beszéde valóban zavaros volt, azonban Károlyi szavaival együtt úgy tűnik, hogy a miniszter elsősorban a régi sorozott hadsereget kívánta felszámolni és egy milíciaszerű erővel helyettesíteni. Ezt látszik igazolni az 1918. november elején az állomásparancsnokságokhoz elküldött táviratának szövege is. Ebben Linder arról ír, azért, hogy az „átmenet a mai viszonyaikból a nyugodt békés életre biztosítva legyen, katonatanácsokat és nemzetőrségeket” szerveznek, amelyeknek őrködnie kell a „belrend” felett.47 Linder szándékait egy új, milíciaszerű haderő létrehozásá ról még inkább alátámasztja az 1918 decemberében – tehát már az események után – megjelent Kell-e katona? című könyve is. Ebben elsősorban a november 2-i, nagy port kavart beszédét próbálta meg a szélesebb közvéleménynek megmagyarázni. Mint írta, az elhangzottak arra vonatkoztak, hogy mindörökre le akart számolni a Monarchia hadseregével, ezzel kiiktatva az imperialista háború eszközét.48 Ennek helyettesítésére egy új néphadsereg létrehozását szorgalmazta, amelyben a katonáknak csak rövid ideig kellett volna szolgálatot teljesíteniük.49 Linder elképzeléseinek azonban meglepően kevés hatása volt a Károlyi-kormány katonapolitikájára. Politikai támogatás hiányában a hadügyminisztériumi apparátus tőle valamennyire függetlenül tevékenykedett, és sokszor csak utólag értesült a nevében kiadott rendeletekről. A legjobb példa erre a november 8-án megjelent első leszerelési utasítás volt, amelyet a Károlyi-párti hadügyi államtitkár, Friedrich István ellenjegyzett. Friedrich nem volt katonai szakértő, és nem is igazán volt saját koncepciója a hadsereg jövőjével kapcsolatban. Az államtitkár ezért nem tett mást, mint egyszerűen elővette és kiadta a már az első világháború alatt kidolgozott leszerelési terveket. Ez az öt legfiatalabb, még a háború alatt besorozott korosztály – ideiglenes jellegű – fegyverben tartását írta elő. Az elképzelés arra alapult, hogy a háborúban legtöbbet szolgált – és zömében családos – katonákat kell először hazaengedni, mert rájuk van a legnagyobb szükség a gazdaság újraindításához.50 A katonáskodás pontos idő-46 Tisztek fölesküdtek i. m. 47 MNL OL K 803. PTI 606. f 2. 10. d. 2/9. ő. e. I. 268. 48 Linder Béla: Kell-e katona? – A militarizmus csődje. Bp. 1919. 99. 49 Uo. 50–86. 50 Hadseregünk újjászervezése. Magyarország, 1918. november 13. 4.