Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - A Károlyi-kormány katonapolitikája
KATONÁK, AKIKET NEM AKARTAK LÁTNI 161 Istvánnal és a szociáldemokrata szakszervezeti vezetővel, Böhm Vilmossal osztotta meg.44 A három politikus közül minden kétséget kizárólag Linder Béla vált a forradalom leghírhedtebb alakjává, akinek a híres „nem akarok többé katonát látni” mondata – elsősorban a két világháború közötti emlékirat-irodalomban – a Károlyi-kormány naiv és ostoba pacifizmusának szimbóluma lett. Az első köztársaság külpolitikája ugyan a wilsoni értelemben vett pacifizmusra épített, azonban – a közvélekedéssel ellentétben – ez nem azt jelentette, hogy a Károlyi-kormány teljesen fel kívánta volna számolni a hadsereget. Ez még furcsa módon Linder Béla esetében is így volt. A miniszter nézeteinek pontos megismeréséhez érdemes elsőként közelebbről megvizsgálni a hírhedt „nem akarok többé katonát látni” beszédét. Linder felszólalása november 2-án a budapesti helyőrség tisztjeinek eskütételekor hangzott el. Elsőként kiemelte, hogy a katonák hűen teljesítették a kötelességüket a frontvonalon, és az új világ az ő szenvedéseik eredményeként fog megszületni. Szerinte „Ebben az új világrendben, ebben az új Magyarországban is szükség van fegyverre. Fegyelmet kérek, követelek és ezt minden eszközzel fenn is fogom tartani.” Linder szerint az első világ háború legfontosabb tanulsága, hogy nincs különbség a különböző népek között, és a jövő korszaka a pacifizmus jegyében fog megszületni. Ennek szellemében felszólította a jelenlévő tiszteket, hogy „Arra esküdjenek meg [...], hogy akik eddig a háború lelkes zászlótartói voltak, ezentúl a békének még lelkesebb munkatársai lesznek”, majd így folytatta: „Esküdjenek meg arra, hogy gyermekeiket olyan szellemben fogják nevelni, hogy ezentúl minden háborúnak a lehetősége ki legyen zárva. [...] Menjenek szerteszéjjel az országban és hirdessék emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, hogy az emberiség ügye győzött, az emberiség került ki győztesen ebből a háborúból, nem az antant, hanem az emberiség. Ezzel a jelszóval győzni fogunk a béketárgyaláson is, ez a mi hatalmas fegyverünk”. Majd beszédét korábbi kijelentésével látszólag ellentmondásba keveredve így zárta: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni! Fegy vert többé szolgálaton kívül nem viselünk, sem tisztek, sem legénység.”45 A zavart feltehetőleg érzékelte a Linder után következő felszólaló Károlyi Mihály is, aki így zárta beszédét: „Polgártársak! Most nem is mondom, hogy katonák, hanem polgártársak. Jól mondotta a hadügyminiszter úr, hogy a magyar kormány nem akar többé katonát látni, nem akar látni 44 HL. P.d.f. B/1. d. 3373. 244. 45 Tisztek fölesküdtek a magyar szabadságra. Népszava, 1918. november 3. 7–8.
