Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - Hazatérés. Fegyelem vagy felbomlás?
KATONÁK, AKIKET NEM AKARTAK LÁTNI 155 a pótalakulatokra, hanem a Magyar Királyság határain álló balkáni, illetve erdélyi egységekre is jellemző volt. Az utóbbi országrész védelmére kirendelt Goldbach-csoport katonái mindenféle felsőbb parancs nélkül már november 6-án Erdély belsejében jártak. Egy részüket vonaton vitték haza, míg többségük pusztítva haladt a Maros és a Küküllő völgyében.29 A Honvédelmi Minisztériumba befutó jelentések alapján Kövess Hermann balkáni hadserege sem volt jobb állapotban. A hadseregcsoport tisztjei jelentették, hogy nem képesek hazavezetni katonáikat, mert az alárendeltjeik az otthoni hírek elolvasása után egyszerűen eltűntek. A felbomlás olyan gyors volt, hogy a Hadügyminisztériumban november 7-én már csak azt tudták megállapítani, hogy az egész déli hadsereg egyszerűen „elszéledt”.30 Ezzel szemben a határoktól távolabb állomásozó, az olasz és a francia frontról hazatérő egységek fegyelme általában sokkal tovább jó maradt. Ezek az adatok azonban további kérdéseket vetnek fel: mi motiválta a körülbelül 330 000, zárt szállítmányokban utazó embert arra, hogy betartsa tisztjei utasításait, és miért volt ennyire különböző a katonák viselkedése az egyes frontvonalakon? A választ a feltett kérdésekre elsősorban a csapatok hazatérésének eltérő körülményeiben találhatjuk meg. A nyugati frontokon szolgáló legénység számára a legtöbb esetben egyszerűbb és biztonságosabb választásnak tűnt, ha a visszavonulás során követik elöljáróik iránymutatásait. A jobbára írni és olvasni csak alig tudó parasztkatonáknak a tisztek és bajtársaik jelenléte jelentette a garanciát arra, hogy a lehető leggyorsabban és legbiztonságosabban megtegyék a hazájukig vezető hosszú utat. Már az út megkezdésekor is nagy szükség volt az alacsonyabb rangú katonatisztekre, hiszen jobbára ők voltak a felelősek a vonatszállítmányok megszervezéséért.31 Polában, az osztrák–magyar haditengeré szet legfontosabb katonai kikötőjében erre a célra például egy külön magyar tengerészbizottság alakult, amelybe még az ott szolgáló altiszteket, sőt a tábori lelkészeket is bevonták. Ők mindenféle felsőbb utasítás nélkül megpróbálták összegyűjteni és megszervezni a magyarországi honosságú matrózok hazaszállítását. A magyar komité a tengerészeket a szolgálati helyük – vagyis a hajóik – szerint bontotta transzportokba, majd 29 HL. P.d.f. B/4. d. 3611/85. 244. 30 Etschmann, W.: Theorie, Praxis und Probleme i. m. 57.; HL. P. d. f. B/4. d. 3610. 190.; Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) K. 803 1918– 1919. évi kormányhatóságok táviratgyűjteménye (a továbbiakban PTI) 606. f. 5. Karhatalmi szervek táviratai (MNL OL) K. 803 PTI 606. f. 5. 68. d. 5/10. ő. e. 97. 31 Etschmann, W.: Theorie, Praxis und Probleme i. m. 72.
