Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - Összegzés: agytorna vagy hitvallás
SZÉCHENYI HALÁLÁRÓL – ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSBEN 99 nak szuicid rizikót növelő hatását hazai, reprezentatív populációs mintán is igazoltuk.”47 Rihmer és munkatársai olyan tényezőkre utalnak, amelyeket mindenképpen figyelembe kell vennünk a „Széchenyi-konteó”-nak a gróf betegségéhez köthető motívumáról adott áttekintés során. Arra figyelmeztetnek, hogy a Széchenyi depressziós betegségszakaszainál jelentkező öngyilkosságveszély mérlegelésénél szintén fennáll a kognitív torzítás lehetősége. Ha ugyanis túlságosan hiszünk a gyilkossági verzióban, akkor önkéntelenül is kisebbítjük, alábecsüljük a betegség és az öngyilkosság ösz szekapcsolódásának valójában igencsak erős valószínűségét. És a szerző éppen ezt teszi, amikor úgy véli: ha – különösebb bizonyítás nélkül – kijelenti a grófról, hogy nem „szuicid alkat” (ez nem orvosi, hanem laikus terminus), akkor ezzel már úgymond ki is zárta a bipoláris kórképben benne rejlő depressziós mozzanatnak az öngyilkosságra hajlamosító esélyét. Ez az álláspont azonban a fenti szakvélemények fényében tévedésnek minősíthető. Összegzés: agytorna vagy hitvallás A „Széchenyi-konteó” négy alapérvének áttekintése után térjünk vissza Lakatos László leleményes tipológiájához, és foglaljuk össze eddigi megállapításainkat! A konteó nem válhatott a vizsgált jelenségcsoport valódi tudományos magyarázatává, mert nem képes minden kétséget kizáróan igazolni az explanandumot – vagyis azt, hogy Széchenyi Istvánt meggyilkolták az 1860. április 8-ára virradó éjszakán. Ennek megfelelően az explanans léte sem igazolható: bármennyire is együttműködtek az osztrák rendőri és közigazgatási hatóságok a döblingi titkos sajtóközpont utáni nyomozásban, semmilyen valódi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy ennek során a gróf meggyilkolásának speciális céljára is szövetkeztek/összeesküdtek volna. A cui prodest? vizsgálata sem visz közelebb a megoldáshoz. Bár a bü rokraták és rendőrök legtöbbje alighanem némi megkönnyebbüléssel ta-47 Rihmer Zoltán – Döme Péter – Gonda Xénia: 30 év az öngyilkosság ellen: Munkacsoportunk depresszió és szuicidprevenciós kutatásainak összefoglalása – 1985–2015. Neuropsychopharmacologia Hungarica 17. (2015) 3. sz. 1–2.
