C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.2. A nádorváltások Nagy (I.) Lajos uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 62 vetkeztethetünk, hogy azok megpecsételésére később, a pecsét elkészülte után került sor. Végül csak sikerült megvésetni a nádor hivatali pecsétjét, aminek jele, hogy december elejétől kezdve már azt használták.317 Mind ezek alapján annyi következtetést már most levonhatunk, hogy a nádorváltás nem (így) volt eltervezve. E ponton érdemes visszatérni I. Lajos király már idézett, 1375. április 5-i levelére: ebben a király megparancsolta Lackfi Imre nádornak, illetve alvárnagyainak és officiálisainak, hogy a kezén lévő Trencsén várát tartozékaival – kivéve a felsorolt három várost: Trencsént, Bellust és Lévát, amelyet magának tart meg –, adja át honor címén Bebek György királynéi tárnokmesternek.318 Hogy a parancslevél kézhezvétele után – amellett, hogy a honor átadása lezajlott – mi történt, csak találgatni lehet. A későbbi fejlemények ismeretében (azaz a nádori méltóság májustól október elejéig, öt hónapig üresedésben volt) azonban talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy Lackfi Imre minden bizonnyal még a György-napi nyolcad előtt – érzékelve a bizalomhiányt és talán megelőzve leváltását – lemondott a nádori méltóságról. E feltételezett lemondás híre nem a legjobbkor érhette az uralkodót, mivel éppen hadjáratra készült319 – igaz, nem Havasalföldre,320 hanem a Szörényi bánság visszavételére. 321 A hadjárat, 317 1375. dec. 4. (DL 41994.) 318 „...nos castrum Trinchiniense unacum aliis castris ad ipsum pertinentibus ... Georgio Bubek magistro tavarnicorum reginalium pro honore duximus committenda exceptis tribus civitatibus, videlicet Trinchinio, Belus et Leva vocatis, quas pro nobis conservavimus, quare fidelitati vestre mandamus, quatinus de ipsis castris nostris et earum tenutis excipientes manus vestras ipsa eidem ... Georgio Bubek vel suo homini, latori presentium statuatis et assignetis et hoc idem iniungimus vestris vicecastellanis et officialibus firmo sub precepto” (Fejér IX/5. 37. [DL 41969.], idézi Archontológia 1301–1457. I. 448.). – György október 12-én Visegrádon a királynak Trencsén városa érdekében kiadott oklevél kiállítási parancsát továbbította a kancelláriának (DF 243821., „Relatio magistri Georgii Bubek”). 319 Lásd az országbíró 1375. máj. 8-i perhalasztóleveleit (Vay oklt. 1342–1382. 328. sz., Zichy oklt. III. 603.). 320 Kumorovitz L. B.: 1375. évi hadjárat 922. – A hadjárat törökellenes voltát cáfolta Engel P.: Török–magyar háborúk 561–562. – A Kumorovitz tanulmányában leírtak Engel Pál állítása és az alábbi jegyzetben idézett oklevél fényében újragondolásra szorulnak, de mindez témánkhoz nem kapcsolódik szorosan. 321 Lásd erre Lajos király Temesváron kelt, 1375. szept. 30-i adománylevelét, amely szerint Kamarjai Jakab fia István somogyi várjobbágyot Kamarja nevű birtokával együtt a Szörényi bánság visszavételekor tanúsított vitézségéért („fidelitatibus et fidelium servitiorum meritis magistri Stephani filii Iacobi filii Karachuny de Kamarya per eundem nobis et sacre corone in diversis et arduis negotiis nostris et regni nostri, specialiter vero reobtentationis banatus nostri Zeuriniensis factis et impensis”) megnemesítette
