C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.2. A nádorváltások Nagy (I.) Lajos uralkodása idején
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 63 bárhová is irányult végül, győzelemmel ért véget, és a sereget vezető személyt, Garai Miklós macsói bánt Lajos – Kumorovitz állítása szerint – „jutalomból” kinevezte nádorrá.322 A nádori tisztség öt hónapon át maradt betöltetlen, ami egyfelől nagyobb problémát nem jelentett, mivel György-napról a pereket általános királyi rendelettel a királyi hadjárat miatt Mihály-nap nyolcadára halasztották,323 illetve a király a nádori jelenléten folyó perek intézését az or szágbíróra bízta,324 másfelől viszont ilyen hosszan tartó üresedése a legel ső világi méltóságnak legalábbis szokatlan volt. Kérdés, milyen okból nem igyekeztek betölteni azt. Mielőtt erre rátérnénk, vegyük végig, hogy milyen posztokon történtek még változások. Engel Pál munkája alapján három bárói méltóságban cserélődtek a személyek: a macsói bánságot, amelyet addig Garai Miklós viselt, Horváti János kapta, míg a dalmát-horvát bánság élén Szécsi Miklóst – aki július 25-én már nem viselte azt325 – Durazzói Károly váltotta (mindketten először 1376. január 25-én mutathatók ki új tisztségükben).326 Az udvarmesterséget Dunajeci János halála után az év folyamán Cudar György nyerte el.327 A megyésispánok sorában egyrészt Lackfi Imre nádor honorjához (Nyitra és Trencsén), másrészt a macsói bán honorjához (Bács, Bodrog, Baranya) tartozó megyék élén történt változás. Ugyanakkor Garai Miklós nádorként szintén kapott ispánságokat: Pozsony megyéét (1375. június 4-e – amikor még Dunajeci János alispánja adott ki oklevelet328 – után), a temesi és a hozzákapcsolt ispánsá gokat (amelyeket előtte Himfi Benedek tartott kezében).329 Ebből a szem pontból fontos, hogy a temesi ispánsággal összekapcsolt Krassó megyében (Smičiklas XV. 144., DF 218641.). – A család későbbi pályafutására lásd Pálosfalvi, T.: The Noble Elite 260–265. 322 Kumorovitz L. B.: 1375. évi hadjárat 967. 323 Az adatokat lásd a korábbi jegyzetekben! 324 Szepesi Jakab országbíró 1375. július 5-i, Visegrádon kelt oklevele: „vacante honore palatinatus [...] domino nostro rege universas regnicolarum suarum causas coram domino palatino habitas, tamdiu donec [...] per suam maiestatem in honorem palatinatus preficeretur nobis adiudicari committente” (Sopron vm. I. 414., idézi Archontológia 1301– 1457. I. 4.). 325 Lásd erre a Kumorovitz Bernát által idézett királyi levelet (Kumorovitz L. B.: 1375. évi hadjárat 919., 976., amit megerősít, hogy szept. 30-án mint volt bán szerepel [KDMK I. 65.]). 326 Archontológia 1301–1457. I. 28., 23. – Vö. Kumorovitz L. B.: 1375. évi hadjárat 969. 327 Archontológia 1301–1457. I. 51. 328 Uo. 167. 329 Uo. 203.
