C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.2. A nádorváltások Nagy (I.) Lajos uralkodása idején
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 61 lasztotta Mihály-nap nyolcadára a nádori hivatal üresedése (vacante hono re ipsius palatinatus) miatt. 309 A volt nádor azonban nem halt meg, hiszen a szóban forgó év szeptember 30-án, a következő év február 28-án,310 sőt április 28-án311 is szerepel forrásainkban. Ezzel persze még nem jutottunk közelebb a kérdés tisztázásához. A nádori tisztség még júliusban is üresedésben volt.312 Az új nádor kinevezésére további hónapokat kellett várni, mígnem október 13-án Visegrádon már Garai Miklós nevében bocsátották ki az okleveleket.313 Az e napon kiadott oklevelek közös jellemzője, hogy a pecsételési záradékuk szerint az oklevelet Garai (macsói) báni pecsétjével erősítették meg.314 E helyzet meglehetősen lassan változott: október 17-i dátummal már függőpecsétes privilégiumot adtak ki a nádor neve alatt,315 de abból, hogy a hónap végén, 29-én, továbbá november 2-án és 3-án is még a báni pecsétre vonatkozó záradékkal látták el az okleveleket,316 arra kö -309 DL 6276-8., Vay oklt. 1342–1382. 329. sz. 310 Vö. Kumorovitz L. B.: 1375. évi hadjárat 968. – Megjegyzem, hogy a február 28-i, Budán kelt oklevél szövege alapján Sztrigó és Csáktornya várak ügyében Lackfi Imre nem ítélkezett személyesen, mivel ő Lackfi István erdélyi vajdával együtt az egyik peres fél („viri magnifici Emericus pridem regni nostri palatinus et Stephanus wayvoda Transsilvanus, fideles nostri et dilecti personaliter iuxta continentiam litterarum comitis capelle nostre evocatoriarum simplitium ipsam evocationem in Wisegrad facie ad faciem factam fore denotantium tertio die ferie secunde proxime post festum Beati Luce ewangeliste anno Domini 1373 in nostre serenitatis conspectu comparentes contra Nicolaum filii Nicolai de Haholt”) volt, az ítélkezést ellenben a király bírótársaival együtt („unacum serenissimis principibus genetrice prefata et consorte nostris karissimis venerabilibusque in Christo patribus dominis Iohanne episcopo Iauriensis[!] postulato in archiepiscopatum Strigoniensis[!], Valentino Quinqueecclesiensis[!] et Demetrio Transsilvaniensis[!] episcopis ac viris magnificis Nicolao de Gara regni nostri palatino, comite Iacobo de Scepus iudice curie nostre, Petro Zudor regni Sclavonie et Nicolao de Zeech condam banis, necnon Georgio Bubeek magistro tavarnicorum reginalium, Paulo de Lyzko magistro dapiferorum nostrorum ac Nicolai ianitorum reginalium magistro et quampluribus aliis regni nostri militibus et nobilibus iudiciario pro tribunali nobiscum adherentibus”) végezte (DL 73., az oklevél kiadása: Smičiklas XV. 182–194.). 311 Zichy oklt. III. 622. 312 Archontológia 1301–1457. I. 4. 313 Garai Miklós nádor nevében ismerek egy 1375. jún. 12-én, Visegrádon kibocsátott oklevelet, amely szerint az egri káptalan képviselője György-nap nyolcadán 42 napon át várakozott Pásztói Jánosra (DF 210636.), akit, mivel nem jelent meg, bírságban elmarasztaltak. A kérdéses oklevél dátumsorában minden bizonnyal valami hibádzik, ráadásul az októberben kiadott nádori oklevelekben szereplő pecsételési záradék sincs benne. 314 „...presentes autem propter carentiam sigilli nostri palatinatus sigillo honore nostri banatus fecimus consignari” (DL 41988., 72850., 77623., DF 233889.). 315 DF 257543., „pendentis et autentici sigilli nostri”. 316 Visegrád. DL 102355., 85423., DF 219745., 219748.
