C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.2. A nádorváltások Nagy (I.) Lajos uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 42 (utoljára 1341. szeptember 13-án szerepelt)144 mindkettő üresedésben volt. A szörényi bánságot Losonci István, az asztalnokmesterséget pedig Szécsi Miklós nyerte el (mindketten egy december 19-i privilégium méltóságsorában szerepelnek először).145 Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy méltóságviselők között ekkora változtatást csak valamilyen tanácskozás vagy országgyűlés alkalmával lehetett lebonyolítani. Kérdés, hogy mindez királyi tanácsülés vagy országgyűlés keretében történt-e. Ennek eldöntésében segítségünkre van egy – egyébként 1863 óta ismert – adat, amely véleményem szerint kétségkívül bizonyítja, hogy ekkor, azaz szeptember utolsó harmadában Visegrádon országgyűlést tartottak. Miklós nádor 1342. december 22-i ítéletlevelében ugyanis a következőket találjuk a minket érdeklő nádorváltás körülményeiről: e szerint a per úgy került jelenléte elé, hogy „Vilmos nádor halála után őt a király kegyessége a főpapok, bárók és az ország nemeseinek egyetértő tanácsával, az isteni gondviselés révén a nádori hivatallal díszítette fel”.146 Mint az olvasható, az új nádor a király, továbbá a főpapok, főurak és az ország nemeseinek részvételével lett megválasztva, s jóllehet az ország nemesei kifejezéssel a bírósági ülnö kök között is gyakran találkozunk, ez esetben inkább tanácskozásról, valószínűleg országgyűlésről lehet szó.147 E mellett szól az is, hogy erre az időszakra keltezhetően több olyan méltóság és tisztség betöltésére került sor, amelyek némelyike már legalább fél éve üresedésben volt. Felvetődik a kérdés, ha már oly sokáig nem rendezték a helyzetet, miért éppen ekkor döntöttek úgy, hogy kinevezik az új méltóságviselőket, hiszen azt az eltelt időben bármikor megtehették volna. Erre a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy megvárták azzal – vagy azok kihirdetésével – az országgyűlést. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Lajos király választás útján – bár célszerű volt kikérnie az országnagyok és az előkelők véleményét – töltötte be ezeket a tisztségeket. Az uralkodót nagyon is gyakorlatias szempontok vezérelhették ebben: az országgyűlésen jelen lévők – az ország „képviselői” – könnyedén, első kézből értesülhettek a változásokról. Mindehhez hozzá-144 Anjou oklt. XXV. 631. sz. 145 Archontológia 1301–1457. I. 32., 46. 146 „...eodem domino Willermo palatino migrato ab hac luce ad nostram [presentiam], quem regia benignitas de prelatorum et baronum ac regni sui nobilium unanimi consilio divina nobis favente clementia ipsius palatinatus honore decorarat” (DL 3537., 59–60. sor., vö. Fraknói V.: A nádori hivatal 117. 4., regesztája: Anjou oklt. XXVI. 664. sz., a vonatkozó rész a 441. oldal közepén található, a kapcsos zárójelek közötti „presentiam” szó tollban maradt). 147 Vö. Gerics J.: Korai rendiség 275–277.
