C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.2. A nádorváltások Nagy (I.) Lajos uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 40 re az utolsó adatunk 1320. augusztus 27-ről van,125 az egyelőre azonban eldönthetetlen, hogy posztjától a halál választotta el, avagy leváltották. Ugyanakkor Domokos nádorságával126 kapcsolatban mindenképpen meg említendő, hogy a majdnem pontosan öt évig tartó nádorsága idejéből egyetlen bírói oklevelét sem ismerjük.127 Szerepel mint tanácsadó Károly mellett,128 a királyi méltóságsorokban is feltüntették nevét, 129 tudunk neki tett adományról,130 rendelkezünk egy – a tartalmi átírás alapján nem egyértelműen eldönthető – valószínűleg saját birtokának eladásáról kiállított magánoklevelével,131 illetve feltűnik mint bizonyos birtokok jogtalan elfoglalója is.132 Domokos után, úgy tűnik, körülbelül egy évig üresedésben volt a tisztség, hogy azután azt Debreceni Dózsa viselje 1321 végétől a következő év végén bekövetkezett haláláig.133 1323 elejétől azután közel húsz éven át a Károllyal az országba jött Druget család134 tagjai – Fülöp, testvé re, János, majd az ő fia, Vilmos – töltötték be a nádorságot. 1.2.2. A nádorváltások Nagy (I.) Lajos uralkodása idején Lajos király 1342. július 21-i székesfehérvári koronázása135 után, augusz tus közepén országa báróival felkereste Szent László király váradi sírját.136 Visszaérkezésük után nem sokkal Druget Vilmos nádor elhunyt. Az 125 Archontológia 1301–1457. I. 2. 126 Méltóság- és tisztségviselésére vö. Zsoldos A.: Rátót nembéli Domokos. 127 Erre már az intézmény monográfusa is felfigyelt (Nyers L.: A nádor bírói működése 63.). 128 Anjou oklt. IV. 131., 143. sz., V. 884. sz. 129 Anjou oklt. IV. 467., 530., 578., 604., 615., 624., 633–634. sz., V. 18., 62., 248. sz. 130 Anjou oklt. IV. 153. sz. 131 Anjou oklt. V. 689. sz.; ezt nyomatékosítja, hogy az oklevelet rögtön megerősíttették a királlyal. 132 Anjou oklt. V. 131. sz. 133 Archontológia 1301–1457. I. 2., II. 56. és Zsoldos A.: Debrecen 65–66. 134 Engel P.: Ung 43.; Zsoldos A.: Druget-tartomány 37–75. 135 Pór A.: Anjouk 151.; Csukovits E.: Lajos és Mária uralma. 136 Minderre három, két biztos keltezésű – Lajos király 1342. december 10-én, Visegrádon (Anjou oklt. XXVI. 642. sz.) és Nagymartoni Pál országbíró 1347. máj. 10-i oklevele (Anjou oklt. XXXI. 398. sz., DL 72182., p. 10.) – és egy év nélküli, de 1342. aug. 14-re keltezhető forrásunk van: Erzsébet királyné az esztergomi káptalan képviselőit Szent István ünnepének nyolcadára magához hívatta Budára, hogy a király Erdélyből történő visszaérkezéséig (ut usque ad adventum domini regis, filii nostri karissimi de partibus Transilvanis in Budam) köztük és az esztergomi polgárok között a vám ügyében dönt hessen. A levél szerint a káptalan először Fehérváron, Szent István ünnepén volt köteles megjelenni, de a szöveg előbb idézett folytatásából következően a királyné a király távolléte miatt rendelte őket Budára (DF 237254.). Mindez újabb érv a fehérvári törvényna-
