C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.1. A király nádorától az ország nádoráig – az előzmények 1342-ig
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 38 ről a 4. paragrafus szerint az uralkodónak oklevelet is kellett adnia Bátori számára (ez május elején megtörtént).115 Felsorolásunk végére érve több dolog kijelenthetőnek látszik: (1) a középkor folyamán nem született átfogó és rendszeres szabályozása a nádori hivatalnak. Ez a korszak ismeretének fényében azonban korántsem meglepő, hiszen az egyetlen tisztség esetében sem történt meg. (2) A cikkelyek nagy többsége a nádor személyére vonatkozik: egyfelől a hivatal elfoglalását, másfelől viszont annak elvesztését próbálták időről időre rendezni. (3) Több alkalommal kísérelték meg szabályozni azt is, hogy – többek között – a nádor hány tisztséget viselhet. (4) Katonai hatásköre csak egy esetben volt: általános nemesi felkelés és a király akadályoztatása esetén neki kellett a határokra vezetni a sereget (a végvárak ellenőrzésének feladata, amellett, hogy az országbíró is megkapta azt, nem nevezhető katonai jogkörnek). Végül (5), ez egyúttal talán a legfeltűnőbb, a legkevesebb cikkely a nádor bírói joghatóságával foglalkozik: azontúl, hogy az Aranybullában, illetve annak megújításában általános érvénnyel leszögezték azt, hogy kik felett jogosult ítélkezni, a későbbiekben már csak két jelentős intézkedést hoztak: egyrészt szűkítették jogkörét a nádori közgyűlések eltörlésével (1486), másrészt viszont tágították, amennyiben „karhatalom” használatát engedélyezték (1507) neki (is). 1.2. A nádori tisztség betöltése 1.2.1. A király nádorától az ország nádoráig – az előzmények 1342-ig116 I. Károly király uralkodása a nádori tisztség betöltése szempontjából – a legújabb kutatások eredményei alapján – két, jól elkülönülő részre osztható. Trónra kerülése, illetve a koronázások után 1310-ig tartó első, míg ettől az időponttól Druget Vilmos haláláig terjedő második szakaszra. Az első időszak tulajdonképpen a III. András király alatt kialakult helyzet továbbélése volt, amely röviden a következőképpen jellemezhető: az utolsó Árpádok alatti politikai válság (tartományuraságok megléte) arra ösztönözte a királyi hatalom erősítésében érdekelt szereplőket, elsősorban a királyt és a Lodomér esztergomi érsek vezette főpapokat, hogy a király ellen 115 DL 63047., a szöveg kiadását lásd a Függelék 2.1. fejezetében! 116 Lásd minderre részletesen Szőcs T.: Nádori intézmény 107–121.
