C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.1. Historiográfiai bevezetés - 1.1.2. A törvényi háttér
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 37 amelyekben érdemi intézkedéseket találunk a nádori jogkörrel kapcsolatban, az 1507. és 1508. évi országgyűlés határozatai. Az előbbi évben hozott törvény 1. és az azt megerősítő következő évi törvény ismeretlen sorszámú cikkelye szerint az ítélettel rendelkező pernyertes többek között a nádort (vagy az országbírót, vagy a főkapitányt) keresse meg annak végrehajtatása céljából, aki(k) arra a katonai erő alkalmazásának jogát is megkapták.110 Sőt, az ellenszegülők birtokait saját költségeik fejében le is foglal hatták.111 Mindezen rendelkezéseket megerősítették, illetve tovább szigo rították az 1518. évi bácsi országgyűlésen. Az itt hozott 5. cikkely 2–4. paragrafusa értelmében, ha a nádori bíróság előtt ítélettel zárult pert a nádor ok nélkül nem hajtatná végre, akkor a királynak kell azt megtennie, a nádortól pedig el kell venni hivatalát, és a következő országgyűlésen „mást kell helyére állítani”.112 Az utolsó középkori magyar király, II. Lajos által összehívott 1526. évi György-napi országgyűlésen elfogadott törvény – a fentebb már idézett 2. cikkelyén túl – 22. cikkelyében foglalkoztak a nádor személyével és hivatalával. Az öt paragrafusból álló cikkely egy dolgot jár körül: amellett, hogy a nádor tisztét „életfogytiglan” viseli, hogyan és milyen módon lehet megfosztani attól.113 A kérdés ilyen részletes szabályozása természetesen nem a véletlen műve, hanem válasz az elmúlt pár év nádorváltásaira: 1523 és 1526 között Bátori Istvánt kétszer, míg Verbőci Istvánt egyszer fosztotta meg az országgyűlés hivatalától.114 A 22. cikkely Bátori István újbóli, immáron harmadik alkalommal történt megválasztása és kinevezése után született, a helyzet végleges rendezése céljából. Minder-110 Vö. ezzel az „1514. évi Lukács-napi” törvény korábbi verzióinak szövegét („Item quoniam dominus palatinus inter regiam maiestatem et regnum non solum mediator, verum etiam iudex est constitutus, quare cupiunt et optant universi regnicolę, ut dominus ipse palatinus Budae penes maiestatem regiam continue maneat et cunctis rebus regni huius, ubi necessarium fuerit, nomine eiusdem regni agat et inter alios maiestatis suę consiliarios tamquam superintendens assideat. Utque facilius et commodius cunctę sivę maiestatis sive regni sui negotia debitum sortiantur effectum, idem dominus palatinus cum domino capitaneo generali mutuam semper intelligentiam habeant et ut maiestas sua quoque regia ad hoc idem peragendum prefatum dominum palatinum inducere et ea, quibus maiestas sua tenetur, sibi reddere dignetur institutionem, supplicamus” – Mikó G.: Az 1514. évi Lukács-napi országgyűlés 313.; lásd még Mon. rust. 277/1134– 278/1164. „J”-szöveg 63. és 64. cikkely között). 111 CJH I. 693.; Mikó G.: Ismeretlen országgyűlési emlék 461. 112 CJH I. 765. 113 Uo. 847. 114 Lásd minderre részletesen az 1.2.5. fejezetet!
