C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.1. Historiográfiai bevezetés - 1.1.2. A törvényi háttér
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 34 ték meg királyaink – továbbá hiányzanak a Mossóczy-féle Corpus Juris ból is, és a jelek szerint 18. századi felfedezéséig ismeretlenek voltak85 –, csak szokásjogi formában mentek át a gyakorlatba.) A következő törvény, amelyben a nádorra (is) vonatkozó határozatokat találunk, III. András király első, 1290/1291. évi dekrétuma. Ennek 9. és 14. cikkelyében foglalkoztak a nádorral. Az előbbiben a nádor mellett három másik tisztségviselő – a tárnokok mestere, az alkancellár és az országbíró – kinevezését szabályozták: őket „országunk nemeseinek tanácsából, országunk régi szokása szerint” fogja a királyi kinevezni.86 Ugyan ezen törvény – a később oly nagy karriert befutó intézmény első törvényi szabályozását jelentő87 – 14. cikkelyében a nádor vidéki bíráskodása (azaz a nádori bírói gyűlések) kapcsán elrendelték, hogy az egyes megyékben az ítélkezést négy kiküldött bíró és a megyésispán jelenlétében kell lefolytatnia.88 Mindezt az 1298. évi törvényben tovább pontosították. 89 A 32. cikkelyben, már amennyi töredékes voltából megállapítható, a területi joghatóságot rendezték: az adott megyékben élők ügyeiket csak akkor vihetik a nádor elé, ha abban a megyében tartózkodik, egyébként azokban a megyei bíró (ispán) illetékes.90 A 35. cikkelyben pedig az előbb említett nádori közgyűlések helyét szabályozták: megtiltották a nádornak, hogy az adott településen belül szálljon meg, ezentúl azok határában kellett megtelepednie.91 Az Anjou-korból az Aranybulla 1351. évi megerősítését leszámítva nincsen a nádorokra vonatkozó új törvényhelyünk. Ezzel szemben Zsigmond király uralkodása alatt több alkalommal is szabályozták a nádor jogkörét és hivatalát. Az 1397. évi őszi, temesvári országgyűlésen hozott dekrétum több helyén, az Aranybulla megfelelő részeinek átírásán túl is foglalkoztak a tisztséggel: a 6. cikkelyében arról rendelkeztek, hogy a király akadályoztatása esetén a határok védelmére mozgósított haderőnek a nádor vezetésével kell odavonulnia.92 A 12. cikkely kimondja, hogy ha a tanácsára szokott volt valószinüleg megválasztatni. Ezen befolyás azonban jogi érvényü és kényszerítő hatású soha nem volt, s a királyoktól, azok tetszésétől függött a kikért, és adott tanácsot tekintetbe venni, vagy azt teljesen ignorálni” (uo. 114.). 85 Kovachich J. M.: Notitiae 309.; Mikó G.: Szent királyok törvényei 338–339. 86 Bolla I.–Rottler F.: Szemelvények I. 152. 87 Szőcs T.: Nádori intézmény 174. 88 Bolla I.–Rottler F.: Szemelvények I. 153. 89 Szőcs T.: Nádori intézmény 174–175. 90 Bolla I.–Rottler F.: Szemelvények I. 171. 91 Uo. 172. 92 Bolla I.–Rottler F.: Szemelvények II. 7.
