C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
4. Összegzés és kitekintés. A nádori és a helytartói intézmény a kora újkorban
ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS 345 tokokból 32 telekig adományozhat. Ezek után az igazságszolgáltatással összefüggő határozatok következnek II. András Aranybullájától egészen az 1741. évi országgyűlésig (így például a nádori közgyűlések létrehozásától annak eltörléséig terjedő cikkelyek, továbbá a perek fellebbezhetőségére, az ítéletek végrehajtására vonatkozó artikulusok). A következő szakaszba a nádor hadügyigazgatási jogköréhez kapcsolódó törvényeket sorolhatjuk (végvárak felügyelete, a nádor „főparancsnoksága”). Ez utóbbiak esetében már keverednek a nádor saját jogon, illetve a helytartói tisztségéből eredően gyakorolt jogosítványai. Ugyanitt találjuk a nádor fizetésével kapcsolatos határozatokat is, illetve a más egyéb tisztség (ispánság) viselésére vonatkozó középkori cikkelyeket, amelyek alapján aztán az 1659. évi 76. tc. lehetővé tette, hogy a nádor legyen Pest, Pilis és Solt megyék főispánja. Továbbá itt kapott helyet az 1526. évi 22. tc. is, amely szerint a nádor hivatalviselése életfogytiglan tart. Figyelemre méltó, hogy ebben a fejezetben három cím esetében az artikulusokra történő hivatkozás elmaradt: ez elvben és a gyakorlatban is azt jelenti, hogy a jegyzék összeállítói a vizsgált mintegy hatszáz évből nem ismertek azon kérdések alátámasztásához felhasználható törvényhelyeket. Melyekről is van szó? Az első „az országot kormányoznia kell” (regnum administrare debet), a második „a koronát a király előtt viszi” (coronam regi praefert), míg a har madik az alnádor személyével és feladataival kapcsolatos – kizárólag a nádor választja (vicepalatinum eligit solum palatinus), részt vesz az ítél kezésben (interest judiciis), felveszi a bevallásokat és ügyvédvallásokat (excipit fassiones, et procuratorias constitutiones). (Ez utóbbival a további akban nem foglalkozom, annál inkább a másik kettővel.) Jelzésértékű, hogy a jegyzék összeállítója a nádornak sem az ország kormányzásában való részvételére, sem pedig a király koronázása terén játszott szerepére nem tüntetett fel semmilyen törvénycikket. Ez annál is különösebb, mivel 1790-ben legalább ugyanolyan fontos lett volna ezek bizonyítása,39 mint az 1560-as években. Ez utóbbi alkalommal, amint ar ról már több helyen szó volt, Miksa főherceg koronázása kapcsán került szembe egymással egyfelől I. Ferdinánd király, valamint Oláh Miklós esztergomi érsek és köre, másfelől pedig Nádasdi Tamás nádor és társai: a vita – jelen esetre leegyszerűsítve – akörül folyt, hogy van-e, és ha igen, milyen szerepe van a nádornak a király koronázásakor.40 Az 1790-es év eleje – amellett, hogy ekkor a nádor szerepét senki nem vitatta el – annyi-39 Vö. Kulcsár K.: A helytartói státus 63. 40 Lásd erre a korábban írtakat.
