C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
4. Összegzés és kitekintés. A nádori és a helytartói intézmény a kora újkorban
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 346 ban különbözött e korábbi esettől, hogy a „kalapos” király, II. József már nem élt, II. Lipót viszont még nem volt megkoronázva, és mintegy ráadásként negyedszázada (1765 óta) sem országgyűlést, sem pedig ennek következtében nádorválasztást nem tartottak. (Batthyány Lajos az 1765. évi diéta után, október 26-án halt meg.) Mária Terézia királynő a nádorválasztó országgyűlés összehívása helyett, sőt az 1681. évi törvénnyel szemben 1765 decemberében ideiglenesen Albert szász herceget nevezte ki Magyarország helytartójának a nádori poszt betöltéséig (az ideiglenesség végül mintegy 15 évig tartott, a tisztségéről 1781. február 3-án mondott le, II. József király pedig nem nevezett ki helyére senkit).41 A forrás két címében leírtak tehát nagyon is valós problémákra utaltak. A felhasználható artikulusok hiánya a másik oldalról erősíti meg a nádori jogkörökről végzett vizsgálatom eredményét: a Kivonat készítője a Corpus Juris köte teit elejétől végéig átolvasva sem talált e két, rendkívül fontos jogkörre nézvést semmilyen korábbi törvénycikke(ly)t, és – tegyük hozzá – ilyenek azóta sem kerültek elő. Mindezek alapján adódik a következtetés, hogy ti. a nádornak nem volt e kettőre érvényes jogosítványa, mivel törvényi alapja sem volt meg ennek. Így van ez annak ellenére is, hogy – mint tudjuk, és ahogy az Extractus összeállítója is tudhatta – II. Lajos koronázásakor Perényi Imre nádor vitte a koronát, illetve I. Miksa koronázása kapcsán pedig Nádasdiék Bátori István nádornak I. Ferdinánd 1527. évi koronázásakor játszott szerepére hivatkoztak, mint korábbi szokásra.42 A harmadik „fejezet” azon törvénycikkeket ismerteti, amikor a hivatalban lévő nádor egyúttal a helytartói címet is viselte. Itt – összhangban a témáról kialakított új nézőpontommal – egyetlenegy középkori eredetű törvénycikkelyt sem találunk: a legkorábbit 1536-ban, a legkésőbbit pedig 1741-ben bocsátották ki, amikor megerősítették, hogy a nádor egy személyben helytartó is. Ehhez hasonlóan a negyedik „fejezetben” (ha a helytartó az érsek) sem találunk 1526 előtti törvényeket. A jegyzék összeállítója számára a törvényi alapot Várdai Pál esztergomi érsek I. Ferdinánd király általi helytartói kinevezése, illetve az abban leírtak jelentették. Mindezt a Várdai és Oláh Miklós – szintén esztergomi érsek – királyi helytartók által levezényelt 1545., 1546., 1548. és 1563. évi országgyűléseken hozott határozatokkal egészítette ki. 41 Kulcsár K.: A helytartói státus 60., 63. 42 Lásd az Előszóban leírtakat!
