C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
4. Összegzés és kitekintés. A nádori és a helytartói intézmény a kora újkorban
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 344 jog rögzítése miatt vált szükségessé a törvényi szabályozása a kérdéseknek. Esterházy Pál nádorsága tehát – legalábbis a kutatások mai állása szerint – valóban mérföldkő a hivatal életében. Elsősorban azonban nem azért, mert kinevezésével egyidejűleg megszüntették a helytartói tisztséget (és beolvasztották hatásköreit a nádoriba), hanem mert a Magyar Királyság történetében először került sor a nádori méltósággal járó jogkörök részletes és egy törvénycikken belüli szabályozására. E megállapításunkat tovább erősíthetjük, ha az 1681-ben törvénybe iktatott cikkeket összevetjük egy – minden bizonnyal34 – keltezetlen, de a tartalma alapján a század végéhez, azon belül is az 1790-es évhez köthető, sokban hasonló körülmények között és helyzetben35 keletkezett, a nádori hivatalra és jogkörökre vonatkozó Kivonat ban (Extractus) összeírt tör vényhelyekkel.36 A jegyzék a Szent László király ún. III. törvénykönyvétől kezdve 1741-ig tartalmaz a nádori hivatal betöltésére és működésére, a nádor, illetve a királyi helytartók hatáskörére és joghatóságára vonatkozó artikulusokat (ahol szükségesnek érezte a szerző, ott utalt a korábbi, illetve a későbbi törvényhelyekre is37 ). Az Extractus e törvénycikkeket négy nagyobb „fejezetbe” sorolta be. 38 Az első tartalmazza a nádori hivatal betöltésére vonatkozó cikkeket: a méltóságot országgyűlésen kell választás útján betölteni (1439. évi 2. tc.), a király négy jelöltet állít, illetve a hivatal üresedése esetén teendők (1608. évi k. e. 3. tc.), a választás ideje (1622. évi 3. tc.), végül pedig a hivatalba lépő nádornak esküt kell tennie (1492. évi 33. tc.). A második „fejezetben” a nádor hivatalára vonatkozó törvények sorakoznak. Első helyen természetesen a – jegyzék szerint 1485. évi – nádori cikkelyek tizenkét pontja áll. Ezt követi az 1609. évi 66. tc., amelyben rögzítették, hogy a nádor, elődei példájára, a királyi kincstárra háramlott bir-34 Ennek részletes indoklását lásd a Függelék 3.1. fejezetében! 35 A 18. századi nádorokra lásd Szijártó M. I.: A diéta 297–300., 357–358.; a politikai háttérre pedig lásd Poór J.: Kompromisszumok kora 138–144.; Benda K.: Nemesi mozgalom, passim. 36 A forrás kiadását lásd a Függelék 3.2. fejezetében! – A jegyzék összeállítása nem példa nélküli, ismeretes ugyanis, hogy valamikor a 18. század első évtizedeiben Bohus Sámuel, aki Pest-Pilis-Solt megye követe volt az 1728/1729. évi országgyűlésen, készített egy – kéziratban maradt – munkát „Tractatus de dignitate palatinale” címmel (PPS vm. követutasításai 169. [a vonatkozó rész Nagy J. munkája], köszönöm Kiss Anitának, hogy felhívta rá a figyelmemet). Sajnos a szóban forgó művet egyelőre nem sikerült fellelni. 37 Az utalási rendszere már-már eléri a millenniumi Corpus Juris (CJH) kiadási módszerét. 38 Az egyes törvénycikkeket itt nem jegyzetelem külön, azokat lásd a kiadott szövegben (Függelék 3.2. fejezet), azonosításukat pedig uo. a 3.1. fejezetben!
