C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)

4. Összegzés és kitekintés. A nádori és a helytartói intézmény a kora újkorban

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS

343

c) a király nem létében vagy kiskorúsága idején országgyűlést hívhat össze;

d) a nádor a főkapitány;

e) a nádor az országlakók közötti viszályokat stb. köteles megszüntetni, elsimítani;

f) a nádor a király és rendek között a közbenjáró (mediator).

4) A király országtól való távolléte idején a nádornak adjon a kormányzásra teljes hatalmat (1608. évi k. e. 18. tc.).

5) Továbbá a nádori hatalom és joghatóság tekintetében az 1618. évi 4. tc., amely megerősítette fentebbi 1555. évi 1. tc. 9–12. §-okat, az 1606. évi bécsi béke 3. pontját, és a 1613. 7. tc.-et.

6) A fentebbi 1609. évi 66. tc.

8) A nyolcados törvényszékek tartásakor a nádor mellé kinevezett ülnökök nevei; a távollévők helyére a nádor helyetteseket állíthat és a nádor királyi helytartói hatalmánál fogva rövid törvényszékeket tűzhet ki (1635. évi 14. tc.).

Végül pedig a királyi katonák által okozott károkat az uralkodónak meg kell térítenie (1555. évi 16. tc.) (e törvénycikk itteni feltűnése némiképp talányos, hiszen szövegszerűen nincsen köze sem a nádor, sem pedig a helytartó hatásköréhez, talán úgy értelmezhetjük, hogy ugyan a király feladata ez, de azt helyettese, a helytartó köteles végrehajtani).

Végigtekintve az 1681. évi 1. törvénycikkben megerősített korábbi országgyűlési határozatokon, bátran kijelenthető, hogy a nádori méltóság kereteit jelentő valamennyi konkrét

közjogi – kivéve a

hivatal betöltéséről szóló – és hadügyigazgatási rendelkezést tartalmazó törvényhely az ún. nádori cikkelyekre vezethető vissza. Ugyanakkor a nádor joghatósága (azaz az igazságszolgáltatás és birtokadományozás) tekintetében konkré

tan csak a kora újkori – többek között a helytartóra vonatkozó – törvény

cikkekre hivatkoznak, míg a középkoriak csupán említés

szintjén kerül

nek idézésre. Ez természetesen korántsem véletlen: amint arról az ún. nádori cikkelyek kapcsán már szóltam, a késő középkor folyamán nem készült általános szabályozása a nádori tisztségnek. Az egyetlen kivételt a nádori hivatal betöltésének (és elvesztésének) mikéntje jelenti, a jól működő (szokásjogi) gépezetbe ugyanis két alkalommal „hiba csúszott”: 1437-ben a rendek megkérdezése nélkül töltötte be a méltóságot a király, 1523 és 1526 között viszont „politikai okokból” váltogatták (váltották le) a nádorokat. Mindkét esetben a korábbi rend visszaállítása és az addigi szokás-