C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
4. Összegzés és kitekintés. A nádori és a helytartói intézmény a kora újkorban
ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS 339 korábbiakban többször ismertetett okok miatt üresedésben hagyott nádori méltóság (és ezzel együtt az ekkortól12 azzal összefort helytartói tisztség) betöltésére is sor került. A rendek és Mátyás főherceg a koronázás előtt (a továbbiakban k. e.) hozott 3. törvénycikkben szabályozták a nádorválasztás módját: (1) a király két-két katolikus és protestáns személyt jelöljön a nádori posztra, akik közül a rendek választanak; (2) ha meghal, akkor a királynak egy éven belül nádorválasztó országgyűlést kell összehívnia; (3) ha ő nem tenné, akkor ezt az országbíró, vagy hiányában a tárnokmester teszi meg.13 Az országgyűlésen részt vevő rendek 1608. november 18-án végül Illésházy Istvánt választották meg nádornak, aki egyúttal a királyi helytartói tisztséget is elnyerte. Amíg tehát egyfelől megnövekedett a nádorok jogköre, addig másfelől, a hadügyigazgatás terén csökkent: a korábban (értsd 1526 után) a nádorok részére és által igényelt eme hatáskör végérvényesen a Haditanács kezébe került.14 Az újdonsült nádor jog- és hatáskörére nézve az előbbieken túl semmit sem tudhatunk meg magából az 1608. évi törvényből. De azt, hogy arról mit gondolt egy „gyakorló”, a nádori bíráskodásban dolgozó személy, nagyon is jól ismert. A nádori helytartóként huszonhat éven át (1582–1608)15 ítélkező Istvánffy Miklós 1622-ben megjelent krónikájában16 így foglalta össze azokat: „mely méltóság jóllehet a királyé alá vettettetett, mindazáltal azután legközelebbnek tartaték. Mert király nélkül lévén az ország, holta után ország gyűlése hirdetésére hatalma, és a királyválasztásban is első s legfőbb javallása vagyon, annakfelette otthon a király és az alatta valók között (mivel az magyaroknál szokás, hogy ha a király valamit törvéntelen cselekeszik, törvény alá vettetik) törvényt szolgáltathat, kívül pedig s táborban mindeneknek parancsol, és az hadi gondviselés főképpen rajta áll, úgyannyira, hogy az gonosztévőket megbüntetni, s akik az országnak jól szolgáltak, jutalmat rendelhet, és mezei jószágot, mely 20 avagy 30 szántó-vető paraszt embereknyit befoglalhat, örökben adhat. Annakfelette gazdag és fő fizetése jár a király jövedelmé-12 Vö. az 1608. évi k. e. 18. tc.-vel (CJH III. 20–21.); Ember Gy.: Újkori közigazgatás 103. 13 CJH III. 10–11. 14 Pálffy G.: Magyar Királyság 393–394. – Elvben a hadügyeket már 1556-tól az Udvari Haditanács vette át (Kulcsár K.: A helytartói státus 54.). Az országos főkapitányi címet még 1765-ben is követelték a nádor számára a rendek, vö. Pest-Pilis-Solt megye ez évi követutasításával (PPS vm. követutasításai 65., 73. [a vonatkozó rész Kiss A. és Nagy J. munkája]). 15 Markó I.: Főméltóságok 232. 16 A munka létrejöttére és irányultságára lásd „A magyar történet folytatója” című tanulmánykötetet.
