C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.1. Historiográfiai bevezetés - 1.1.2. A törvényi háttér
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 33 nádorispán a királyi udvar és udvartartás tisztségviselője volt, amelyből a 12. század folyamán fejlődött ki önálló bíráskodása.77 Ennek törvényi megfogalmazása az Aranybulla 8. cikkelyében történt meg: „A nádor országunk minden embere felett különbség nélkül ítélkezzék. De a nemesek (olyan) ügyeit, melyek a fővesztésre vagy birtokaik feldúlására vonatkoznak, a király tudta nélkül ne fejezhesse be. Helyettes bírákat ne tartson, csak egyet, a saját udvarában.”78 Ugyanakkor szerepet kapott még a ná dor a fehérvári törvénynapok alkalmával is (1. tc. 2. §), a király akadályoztatása esetén ugyanis neki kellett az ügyeket meghallgatnia.79 Ezen alka lommal – a 30. cikkelyben – szabályozták a nádor által viselhető tisztségek számát: ő is azon kivételek közé tartozott, aki betölthetett a nádori mellett másik tisztséget, azaz ispánságot.80 Az Aranybulla 1231. évi meg újításakor a 17. törvénycikkelyben az 1222. évi 8. cikkelyt annyiban módosították, hogy kivonták a nádor joghatósága alól az egyházi személyeket, valamint a házassági és az egyházi ügyeket.81 Az 1. és 19. cikkelyben meg ismételték az 1222. évi 1. vonatkozó (fehérvári törvénynapon való helyettesítés),82 illetve a 8. cikkely utolsó részét, azaz csak egyetlen helyettese – az is a saját udvarában – lehet.83 Fontosabb ezeknél ugyanennek a tör vénynek a 3. cikkelye, amely szerint „ha a nádor aközben rosszul intézné a király és az ország ügyeit, könyörögni fognak nekünk, hogy helyére hasznosabbat állítsunk, akit akarunk, és mi az ő kérésüknek engedni fogunk”.84 (Az 1231. évi rendelkezések, mivel a későbbiekben nem erősítet -77 Szőcs T.: Nádori intézmény 51. – Vö. még Fraknói V.: Nádori hivatal 61.; Nyers L.: A nádor bírói működése 7–8.; Gerics J.: Korai rendiség 295.; Szovák K.: Roland nádor 299., 306. 78 Bolla I.–Rottler F.: Szemelvények I. 92. 79 Uo. 91. 80 Uo. 96. 81 Uo. 104. 82 Uo. 102. 83 Uo. 104. 84 Uo. 102. – Fraknói Vilmos értelmezése szerint a szóban forgó cikkellyel a „rendek” régi óhaja nem teljesült, azaz a nádor választási jogának megszerzése helyett csak annak letevésében nyertek „jogot”. Mint megjegyezte: „II. Endre utódai nem igen engedték magukat a nádor szabad elmozdíthatósági jogukban korlátoztatni” (Fraknói V.: Nádori hivatal 65.). Pár tucat oldallal később, immár a hivatal betöltési gyakorlatáról értekezve így írt: „annak dacára, hogy királyaink ezen István által szerzett fényes és nagyfontosságú kiváltságukat makacsul védték és őrízték: az utóbbi Árpádok gyenge, erőtlen kormánya alatt az ország rendei, különösen a főurak, valamint más egyéb, előbb a királyhoz kizárólag tartozó ügyekben, úgy a nádori hivatal betöltésében is tényleg nem megvetendő befolyásra tettek szert, úgy hogy a nádor a XIII-ik század végtizedeiben már a főrendek
