C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
4. Összegzés és kitekintés. A nádori és a helytartói intézmény a kora újkorban
ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS 337 adományozni. Ugyanakkor az is kiderült, hogy habár a mondott időszakban a helytartók jogkörei egyre bővültek – az igazságszolgáltatási és katonai mellett először pénzügyi, majd az adományozási jelent meg –, a Jagelló-kor végére a folyamat kezdett megfordulni: a katonai jogkörről már szó sem esett Bátori István 1522. évi kinevezésében. Mindenesetre I. Ferdinánd király helytartói már sokkal szűkebb jogokkal rendelkeztek: a katonai mellett a pénzügyi jogkört is elvesztették. E helyen még egy lényeges pontra kell kitérnem. Annak idején Iványi Emma Esterházy Pál nádorról szóló munkájában a középkorral foglalkozó történészek munkái nyomán összefoglalta a nádorok jogkörét: „A Mohács előtti magyar nádorok három területen kaptak részt a királyi hatalomból: mint királyi helytartók a kormányzatban, az igazságszolgáltatásban (a nádor a király után a legfőbb bíró) és a hadügyben (a nádor az ország főkapitánya). ... A hatáskör egyes elemeit különféle törvények rögzítették. A legfontosabbakat együtt találjuk I. Mátyás 1485. évi ún. nádori cikkeiben, amelynek törvényerejét a jogtörténészek vitatják. A későbbi nádorok és rendek azonban mindig a Mohács előtti nádorok szerepére, tág hatáskörére hivatkoztak, amely Mohács után, a Habsburg-ház trónra kerülésével egyre szűkült.”8 Ezzel szemben a nádori cikkelyekről véleményem szerint egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem használhatóak fel a középkori nádori és helytartói intézmény történetének rekonstruálására. Mindez viszont azt jelenti, hogy több, 1526 után felmerült kérdést is át kell értékelnünk. Az egyik ilyen a Bátori István halálával megüresedett nádori poszt betöltésének a kérdése. Ismeretes, hogy az 1530 és 1554 között tartott országgyűléseken vagy I. Ferdinánd király, vagy éppen a rendek akaratából nem választottak új nádort. A király részéről az elodázás egyik okaként az előbbi idézetben is szereplő katonai (főkapitányi) hatáskört szokás felhozni, azaz az uralkodó azért nem nevezett volna ki nádort, hogy ezzel elkerülje a katonai hatáskörök konfliktusát.9 Az általam az előbbi fejezetekben elvégzett vizsgálatok alapján azonban a nádori cikkelyek szövege a benne szereplő eseménynél – Szapolyai Imre nádorrá választása – legalább ötven évvel később, valamikor az 1530-as évek eleje és 1544 között keletkezett. Továbbá azt is bebizonyítottam, a középkorban nem volt szükségszerű, hogy (csak) a nádor kapjon országos főkapitányi kinevezést, sőt: a szövegszerű-8 Iványi E.: Esterházy Pál 18., vö. legújabban Szijártó M. I.: A diéta 46. 9 Pálffy G.: Magyar Királyság 144–145., 280–281.
