C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.11. A tizenkettedik cikkely
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 327 a területet.380 Dalmácia elvesztését, annak ellenére, hogy konkrét lépése ket visszaszerzése érdekében senki sem tett, a magyarországi „közvélemény” fájó veszteségként könyvelte el. Erre, ha nem is egészen jó példa, de érdemes idéznem Buzlai Mózes főudvarmester 1510. június közepén, Tatán, a cambrai-i ligához csatlakozás kérdésében zajló tanácskozások közepette elhangzott – a politikai blöff kategóriájába tartozó – felkiáltását. Miközben a Velencei Köztársaság követével, Pietro Pasqualigóval folytak a tárgyalások, Buzlai a következő szavakkal fordult a követhez: „Követ uram! Mi lesz már a mi Dalmáciánkkal, amelyről a gyermekek is fecsegnek?”, majd azzal folytatta, hogy régen onnan minden országnagynak jövedelme, hovatovább egy szigete volt.381 Sajnos a főudvarmester – talán maga sem tudva – azt elfelejtette felsorolni, hogy kinek, mikor és melyik sziget volt a birtokában.382 A cikkely tartalma – hiszen Dalmácia 1413/1420 óta velencei uralom alatt állt – annyira lehetetlen dologról szól, hogy csak egyre gondolhatunk, ez a paragrafus éppen azért került a cikkelyek közé, hogy az abban foglaltak régiségét bizonyítsa, azaz az utolsó cikkely állításai a fantázia világába tartoznak. (Ráadásul a Négyeskönyv 1560-as években összeállított dinasztikus változatában a báni jelenléten indult birtok- és más fontosabb perek kapcsán egyértelműen arról írtak, hogy azokat az országbíró jelenléte elé kell fellebbezni.383 ) – A cikkely hiányzik az 1681. évi 1. törvénycikkből.384 380 Vö. Mályusz E.: Zsigmond uralma 93. 381 „Magnifice domine orator, quid erit de nostra Dalmatia, de qua etiam pueri clamant li precessori del nostro serenissimo re l’hano galduta antiquamente tanto tempo de longo, et nullus fuit officialium maiestatum suarum, che non havesse molti proventi da quella et che quodam modo non possedesse una insula per uno” (Fraknói V.: Cambrayi liga 28., az eredeti szövegét idézi Lakatos B.: Tatai országgyűlés 56. 60. jegyzet). 382 Egyedül 1381 és 1405 között ismert, hogy némelyik országnagy, így például Garai Miklós bán valóban rendelkezett, azaz comesként tevénykedett egy-egy sziget élén (Vö. C. Tóth N.: Garaiak dalmáciai birtoklása 499.). 383 Quadripartium IV-II. „Causae vero in dictis Regnis ratione jurium possesionariorum, vel aliorum specialium, arduorumque negotiorum, in quibuscunque judicialibus terminis motae, in praesentia Bani praefatorum Regnorum in prima instantia adjudicari folent, et deinde post definitivam sententiam ad appellationem cujuslibet partis semel in Curiam Regiam, in praesentiam videlicet Judicum Regni ordinariorum maturioris examinis, et discussionis gratia transmittuntur, et ibi facta approbatione, vel emendatione pro finali executione earundem rursus ad priorem Judicem, Banum videlicet praefatorum Regnorum remittuntur.” (Quadripartitum 411.) 384 CJH IV. 262–265.